Aranyosi Ervin: A szeretet nyelve

Aranyosi Ervin: A szeretet nyelve

Könyveim lapjai madarakká válnak,
hosszú útra kelve tifelétek szállnak.
Tifelétek szállnak, kedves olvasóim,
akik nevelkedtek magyar nyelvünk szóin.

Magyar nyelv szavain, gazdagodva kinccsel,
nem törődve gonddal, rabszolga bilinccsel.
Mert a lélek szabad, nem lehet megkötni,
képzelet szekerén szeret fészkelődni.

Vidáman utazni, bámulva a tájat,
így éled a szívben végtelen csodálat.
Hiszen, magyar nyelvünk, a legnagyobb kincsünk,
szép szavak kellenek, hogy szívet megérintsünk.

Mert az igazsággal így kerülhetsz szembe,
leírom hát neked, mi jár az eszemben!
Leírom hát neked, a szeretet nyelvén,
égi sugallatra, hangokra figyelvén.

Versek, dalok lesznek, szállnak szavak szárnyán,
hogy ne csak búslakodj a tegnapok árnyán,
találj csak kiutat, a napi gondokból,
lépj ki a sötétből, önző árnyékokból!

Nézz körül és lásd meg, egyetlen út vezet,
az emberi lélek nyelve a szeretet.
Édesanyanyelvünk, a szeretet nyelve,
használjuk vidáman, létet ünnepelve!

Ha adsz, visszaszáll rád, és a szívedbe ül,
melegséget ontva, mit érzel legbelül.
Hej, ha a sok ember erre ráérezne,
a meggyötört szívük többé nem vérezne!

Aranyosi Ervin © 2025-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva