Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretem a csended!


Aranyosi Ervin: Szeretem a csended!

Szemedbe nézek,
szívedbe látok,
érző szívedben,
mondd, mit találok?
Mutatsz-e tükröt,
milyen a lelkem,
kutattam benned,
és csodára leltem!

Refrén:
Szeretem a csended,
szeretem a belső éned!
Szeretem az álmod,
szeretném, ha szeretnélek!
Szeretem a csended,
magam benne jobbnak látom,
te vagy, aki szebbé
teheti az én világom!

Szemedbe nézek,
s te visszanézel,
mit is kezdhetnék,
én az egésszel?
Nem is akarnék
másra találni,
csak összebújni,
s részeddé válni!

Refrén:
Szeretem a csended,
szeretem a belső éned!
Szeretem az álmod,
szeretném, ha szeretnélek!
Szeretem a csended,
magam benne jobbnak látom,
te vagy, aki szebbé
teheti az én világom!

Refrén2.:
Érintsd meg a csendem,
kérdezz, hogyha választ várnál!
Érintsd meg a lelkem,
s bennem viszonzást találnál!
Érintsd meg a csendem,
legyen teljesebb az élet!
Én is arra vágyom:
– Szeretném, ha szeretnének!

Aranyosi Ervin © 2022-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ki az a tükörben?


Aranyosi Ervin: Ki az a tükörben?

Már rég óta egy társra vágyom,
s lám a tükörben megtalálom.
Ki lehet Ő? Nem ismerem még,
csak arcát látom, s szeme színét…
De többet akarok tudni róla,
a bent, a lelkemben lakóra
vagyok kíváncsi szüntelen!
Ki az, ki itt él rég velem?

Meg kéne végre ismerkednünk,
van e közös, hasonló bennünk,
mi nyomja lelkét szüntelen,
s jó neki kettesben velem?
Azt hiszem, őt szeretnem kéne,
hasonló lehet véleménye
a dolgokról, mi foglalkoztat,
s ez még nekem tán jót okozhat.

Kell-e tükör, hogy bennem lássam,
hogy lelkem mélyén megtaláljam,
hogy tudjam, közös az életünk,
egymás nélkül nem létezünk?
Ő a lelkem kivetülése,
anyagba zárt fény rezdülése,
s megfoghatón ölt alakot,
akivel végül egy vagyok!

Együtt születtünk le a Földre,
s együtt maradunk mindörökre,
s hallgatnom kellene reá,
s talán mindazt megmondaná,
ami bennem csak puszta kérdés,
amihez köt ezernyi érzés,
de talán válasz lesz belőle,
ha meg merem kérdezni tőle!

Tükröm, tükröm, hát mondd meg nékem,
kit látok tested üvegében?
Ki az ki testem, s lelkem mása,
neki is van szívdobbanása?
Ha elmegyek, hát elmegy ő is?
Vagy folyton bennem fészkelődik?
Ezernyi kérdés, hangzavar,
mely érzéseket felkavar…

Én ő vagyok, és ő én lennék,
közös az élet, s minden emlék?
Csak itt láthatom a tükörben,
vagy ott a múltban, s a jövőmben?
Ha nem szólok, hát bennem hallgat,
előlem titkokat takargat?
Vagy elmondja, ha csendben kérem,
elcsendesülve őt elérem?

Lehunyt szememmel újra látom,
a tükörbéli jóbarátom,
s ha kérdezem, megjön a válasz:
– Akár boldog emberré válhatsz!
Csupán figyelj csendben magadra,
a belső csodás, isteni hangra,
csak lépj be lelked ajtaján,
s a választ megleled talán…

Aranyosi Ervin © 2021.11.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Na jól van!


Aranyosi Ervin: Na jól van!

Na jól van, jól van,
jól van már!
Hiszem, az élet,
jó tanár,
és minden percben
csak tanít,
hogy kéne élned
napjaid!

Na jól van, hiszem
jobb lehet,
ha megismered
lelkedet,
ha megismered
önmagad,
ha megleled
belső szavad!

Na jól van, tudom,
megleled,
csak vizsgáld meg
jól lelkedet,
csak csendben
merülj benne el,
s figyeld figyelmed
mire lel.

Hogy lelked mélyén
mit talál,
hogy nem is
létezik halál,
mindig csak újabb
tanulás,
felismerésből
új tudás.

Na jól van, látom,
látod már,
sorsod a lelked
mélyén vár,
módodban áll
javítani,
s nem akar mást:
Tanítani!

Boldog lennél,
ha értenéd,
rólad szólna
saját zenéd!
Na jól van – hinnéd –
s mondanád,
s dúdolnád
lelked dallamát.

No lám csak, van
saját dalod,
és úgy szól
ahogy akarod,
ha akarod,
ha élvezed,
a földi mennybe
elvezet.

Aranyosi Ervin © 2021-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiszek a lét csendjében


Aranyosi Ervin: Hiszek a lét csendjében

Van hogy a lelkem megpihen,
testembe épp csak hálni jár,
olyankor töltődöm, igen,
mélyen a lélek csendje vár.

Felejtek rosszat, s jól vagyok,
magamban többé lehetek,
hiszem, hogy jobbá válhatok,
amikor újra szeretek.

Hiszek a lét csendjében én,
hiszem, hogy lesz még holnapom,
életem jól megírt regény,
s mindegyik percét vállalom,
mindegyik percét vállalom!

Hiszen a sorsom írva van,
tervekkel jöttem a Földre én,
nem írta más, csak én magam,
segíti azt belső zeném.

Nem írtam fájó életet,
s nem írtam rémítő halált,
s hiszem benne, hogy szép lehet,
amire vágytam rám talált.

Hiszek a lét csendjében én,
hiszem, hogy lesz még holnapom,
életem jól megírt regény,
s mindegyik percét vállalom,
mindegyik percét vállalom!

Aranyosi Ervin © 2021-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Merj békében élni!


Aranyosi Ervin: Merj békében élni!

Várom azt a napot,
– hidd el, nagyon várom –
béke legyen végre
az egész világon!
Amikor az ember,
lelkével megérti,
nincs miért harcolni!
Merj békében élni!

Hiszen nincs értelme
a sok háborúnak,
Amíg életeket
fegyverrel feldúlnak,
amíg kirabolnak,
életet kioltva,
igaz értékeket
a földig tiporva!

Életünk értelmét
kell csak megtalálnunk!
Álmokat megélve
boldog lénnyé válnunk,
Élvezni a Földön
minden egyes napot,
amit kincsként kaptunk,
ami megadatott!

Ébredj végre ember,
kezdj el végre élni!
A földi világtól
nincsen okod félni.
Csupán a kincsgyűjtés,
a hataloméhség
gyilkol, hogy a neved
egy sírkőre véssék!

Az egyszerű ember
nem akar harcolni,
csupán élni akar,
s egymásba karolni,
egymással békében
élvezni a szépet,
mindazt, amit adhat
minekünk az élet!

Hazaszeretetből
és Isten nevében,
sosem kell harcolni!
Ezt érted, remélem!
Harcolni azért kell,
hogy más gazdagodjon,
hatalma, vagyona
szépen gyarapodjon.

Ha te katona vagy,
tedd hát le a fegyvert,
lásd meg a többiben
most az érző embert!
Ne akarj fegyverrel,
védtelenre törni,
érző, szép lelkeket
rútul meggyötörni.

A háborúságnak
legyen végre vége,
költözzön a béke
az ember szívébe!
Hiszem, ha világunk
így elcsendesedne,
élhetőbbé válna,
mennyeivé lenne.

Kezd, saját lelkedet
lecsillapítani,
jó példát mutatva,
mást is tanítani.
Ha lelkünkbe látnánk,
önmagunkba néznénk,
az igazi utat
biztos felidéznénk.

Hisz belső világunk,
a külsőnek mása,
fontos hát elsőnek
a megnyugtatása!
Ha majd a lelkünkben
megnyugvást találunk,
követni fogja azt,
a külső világunk.

Ne háborogjunk hát,
leljen ránk a béke!
Belső küzdelmünknek
legyen végre vége!
Hiszem, ha jók vagyunk,
nincsen mitől félni!
Ezt kell felismerni!
Merj békében élni!

Aranyosi Ervin © 2019-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ragyogjon a mosolyod!


Aranyosi Ervin: Ragyogjon a mosolyod!

Nézz bele a kamerába,
mosolyogni tessék!
Jókedvűbbé – s nem lóvá tesz –
egy vidám jelenség!
Az sem baj, ha kinevetnek!
Én nevetek máson!
Hadd lássák, hogy a mosolyom
belső ragyogásom!
Hát engedd, hogy hadd ragyogjon,
hadd szálljon át másra!
Legyen időd minden napon
egy kis ragyogásra!

Aranyosi Ervin © 2017-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Magamba nézve ott a szabadság,
ott a szelídség és ott van a vadság.
Ott van az élet és ott van az álom,
s olykor önmagam is megtalálom.

Ott van a lélek és ott van a szellem,
ott az esendő, s a büszke jellem,
beszív az életem, s ott van halálom,
amikor önmagam mégsem találom.

Refrén:
A forrásomba visszaszállok,
önmagamba visszatalálok,
meglelem utam s indulok végre,
szabad madárként szállok az égre.
Sodor a sodrás, lehúz az örvény,
kezemen béklyó az emberi törvény,
érdeket szolgál, de kié az érdek,
akik szerint én semmit sem érek.

Magamba nézve ott van a lélek,
s amíg ő ott van, én nem is félek,
de magamból néha kikelek én is,
védtelen leszek, így élek mégis.

Magamba nézve ott a szabadság,
ott a szelídség és ott van a vadság.
Ott van az élet és ott van az álom,
s olykor önmagam is megtalálom.

Refrén:
A forrásomba visszaszállok,
önmagamba visszatalálok,
meglelem utam s indulok végre,
szabad madárként szállok az égre.
Sodor a sodrás, lehúz az örvény,
kezemen béklyó az emberi törvény,
érdeket szolgál, de kié az érdek,
akik szerint én semmit sem érek.

Aranyosi Ervin © 2017-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A nyugalom padja

aranyosi_ervin-a_nyugalom_padja
Aranyosi Ervin: A nyugalom padja

Látod ezt a padot? A nyugalom padja.
Értékét a rajta töltött időd adja.
Mert, ha magányosan leülsz megpihenni,
az élet szépségét tudod számba venni.
Rá tudsz csodálkozni a gyönyörű tájra,
s élvezed a léted, anélkül, hogy fájna.
Látod ezt a padot? Ez egy csodás bútor!
Távol tart bánattól, haragtól és bútól!
Mikor kedveseddel idelátogattok,
a harmóniának fénylő esélyt adtok.
Ez a pad egy csoda, felemeli lelked,
e helyt  sikerülhet életcélra lelned.
Hallgass a szívedre, csillapítsd le elméd,
jó lenne, ha vágyad, érzésed figyelnéd.
És a pad majd segít, hogy önmagadra leljél,
csak a belső hangra, érzésre figyeljél,
s mikor felállsz innen, s haza indulsz végre,
rájössz, nem szorulsz már többé segítségre!

Aranyosi Ervin © 2015-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Türelem kell!


Aranyosi Ervin: Türelem kell!

Mekkora nagy türelem kell,
hogy ne azt tedd, mit akarsz?
Hogy csak figyelj önmagadra,
s ne lángoljon fel a harc!
Néha érzed, provokálnak,
ám ha “ugrassz”, rossz neked!
Hallgass hát a belső hangra,
s kontrolláld az életed!

Aranyosi Ervin © 2013-03-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élet-kérdések


Aranyosi Ervin: Élet-kérdések

Tudsz e szakítani időt a világra?
Rá tudsz csodálkozni egy apró, kis virágra?
Hagyod-e magadnak, hogy meglásd a szépet?
Meg tudod-e látni a részben az egészet?
Valóra váltod-e nagyratörő vágyad?
Van-e az életben, ki fontosabb nálad?
Meg tudod-e élni belső, szép világod?
El tudod fogadni az igaz boldogságot?

Aranyosi Ervin © 2012-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!