Aranyosi Ervin: Ki az a tükörben?


Aranyosi Ervin: Ki az a tükörben?

Már rég óta egy társra vágyom,
s lám a tükörben megtalálom.
Ki lehet Ő? Nem ismerem még,
csak arcát látom, s szeme színét…
De többet akarok tudni róla,
a bent, a lelkemben lakóra
vagyok kíváncsi szüntelen!
Ki az, ki itt él rég velem?

Meg kéne végre ismerkednünk,
van e közös, hasonló bennünk,
mi nyomja lelkét szüntelen,
s jó neki kettesben velem?
Azt hiszem, őt szeretnem kéne,
hasonló lehet véleménye
a dolgokról, mi foglalkoztat,
s ez még nekem tán jót okozhat.

Kell-e tükör, hogy bennem lássam,
hogy lelkem mélyén megtaláljam,
hogy tudjam, közös az életünk,
egymás nélkül nem létezünk?
Ő a lelkem kivetülése,
anyagba zárt fény rezdülése,
s megfoghatón ölt alakot,
akivel végül egy vagyok!

Együtt születtünk le a Földre,
s együtt maradunk mindörökre,
s hallgatnom kellene reá,
s talán mindazt megmondaná,
ami bennem csak puszta kérdés,
amihez köt ezernyi érzés,
de talán válasz lesz belőle,
ha meg merem kérdezni tőle!

Tükröm, tükröm, hát mondd meg nékem,
kit látok tested üvegében?
Ki az ki testem, s lelkem mása,
neki is van szívdobbanása?
Ha elmegyek, hát elmegy ő is?
Vagy folyton bennem fészkelődik?
Ezernyi kérdés, hangzavar,
mely érzéseket felkavar…

Én ő vagyok, és ő én lennék,
közös az élet, s minden emlék?
Csak itt láthatom a tükörben,
vagy ott a múltban, s a jövőmben?
Ha nem szólok, hát bennem hallgat,
előlem titkokat takargat?
Vagy elmondja, ha csendben kérem,
elcsendesülve őt elérem?

Lehunyt szememmel újra látom,
a tükörbéli jóbarátom,
s ha kérdezem, megjön a válasz:
– Akár boldog emberré válhatsz!
Csupán figyelj csendben magadra,
a belső csodás, isteni hangra,
csak lépj be lelked ajtaján,
s a választ megleled talán…

Aranyosi Ervin © 2021.11.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva