Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kinek játszol, minek látszol?


Aranyosi Ervin: Kinek játszol, minek látszol?

Kinek akarsz erősnek látszani?
Miért kell mindig a hőst játszani?
Miért fojtod el a lelket mosó könnyet?
Ki kinevet, hidd el, annak se könnyebb!

Sírj hát nyugodtan és vállald önmagad!
Felszabadítja lelked, igazad!
Ha megkönnyebbülsz és nincs már szenvedés,
a könny helyét vegye át nevetés!

Ne mutass mást, mint ami a valós,
a kényszer-mosoly sosem mutatós,
rajta látszik a dac, a fájdalom,
a súly mely ott ül közben válladon!

Kinek játszod a színlelt szerepet,
kinek segít, ha nem jó teneked?
Színész lennél és színház a világ,
s a nézők miatt viselsz maskarát?

Ez a szerep, hidd el, megbetegít,
hiába játszod, rajtad nem segít!
Megéri-e másabbnak látszani,
síró lélekkel örömöt játszani?

Jobb lenne tán, ha vállalnád magad,
s azt élnéd meg, aki valóban vagy,
s lehetnél hős, nem játszva szerepet,
s áradna rád a jóság, szeretet.

Az együttérzés, sosem szánalom,
mutasd csak ki bátran, ha fáj nagyon!
Ne rejtegesd szívednek rejtekén,
könny mossa el, s legyen öröm helyén!

Sok erős szív hal látszatba bele,
mert képtelen megbirkózni vele,
de tetteti, hazudja szerepét,
és elrohan mellette csak a lét.

Sírj hát, mutasd ki az érzéseid,
a könny tisztítsa vörös szemeid,
hogy aztán tisztán, csak igazat láss,
hadd jöjjön el a szív-feloldozás!

Sírd ki magad és tedd le terheid,
súlytalanul élvezhesd perceid,
meríts erőt és legyél, aki vagy,
tiszta lélek, ki olykor sírni hagy!

Aranyosi Ervin © 2022-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A játék csodája


Aranyosi Ervin: A játék csodája

A játék csodája éppen abban állhat,
– általa a lélek szabadabbá válhat!
Nincsenek korlátok, szabad a képzelet,
nincsen bántó szándék, így nem árthat neked.
A játék egy csoda, olyan mint az álom.
Az élet értelmét benne megtalálom.
Nem rémiszt a világ, nincs bennem félelem.
Hívlak, – az életben, – játsszál te is velem!

Mert amíg a lélek játszadozni képes,
nem lehet köze a megöregedéshez,
mert ameddig játszik, meg nem komolyodhat,
s nem éli meg soha életét halottnak.
Játék csak az élet, részt kell benne venni,
amíg játékos vagy, nem fogsz öregedni!
Nem hatnak teherként rád a napi gondok,
azok, kik játszanak – bizony – nem bolondok!

Játék hát az élet, játszadozni hívlak,
játékosan, de jól, élni megtanítlak,
hogy élvezhesd mindazt, mi történik veled,
s ha tetszik, majd lelked bensődből kinevet!
Mélyből elrévülve, mosolyként kiragyog,
érezheted végre: – Én élek, itt vagyok!
Ezért sose felejts el élőn játszani,
és ne akarj többé felnőttnek látszani!

Maradj inkább mindig lélekben kisgyerek,
és gondold bátran azt: – Én játszani merek!
Élvezd ki a létet, a játék örömét,
s a lelked meggyógyul, hogyha sok öröm ért!
Szabadítsd fel végre rabszolga lelkedet,
csalogass másokat, hogy szálljanak veled,
s legyen a lét csodás, mesés játék csupán,
mit végig élvezel, s nem átvészelsz bután!

Aranyosi Ervin © 2021.11.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyai vigasztalás


Aranyosi Ervin: Anyai vigasztalás

Gyere kicsim meghallgatlak,
öntsd ki bátran szívedet!
Ki az, aki bántani mer,
ki az aki kinevet?
Nem tudják még, azt hogy ki vagy,
hogy lelkedben mi lakik,
azt hiszik, hogy téged bántva
lehetnek csak valakik.
Ne is törődj velük többé,
nyugtasd meg a lelkedet,
aki sejti mivé válhatsz,
nem bánt többé, nem nevet!

Aranyosi Ervin © 2018-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva