Aranyosi Ervin: Szomorkodom…

Aranyosi Ervin: Szomorkodom…

Szomorkodom, szomorkodom,
gyűlik a ránc homlokomon,
gondjaimat csak sorolom,
a külvilágot okolom!

Elbántak velem úgy hiszem,
ettől nehéz az én szívem,
búmat lelkemben cipelem,
miért is szúrtak ki velem?

Szomorkodom, szomorkodom,
nem jutok túl a gondokon,
múltam teherként hordozom,
tegnapi formám nem hozom!

Emelném lelkem, hogyha kell,
de álmaim nem érem el,
nyújtózkodom, nyújtózkodom,
amit tudtam, azt sem tudom!

Mit kéne tennem, jaj, nekem,
hogy szebb legyen az életem,
mondd meg nekem, mondd meg nekem,
vagy tegyél csodát én velem!

Aranyosi Ervin © 2023-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva