Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem hal meg az…

Aranyosi Ervin: Nem hal meg az…

Nem hal meg az, kit szívedben őrzöl,
akit álmodban visszavársz,
aki mesélt neked az őszről,
s kinek nyomában sírva jársz.
És nem hagy téged el örökre,
lelke vigyázza lelkedet,
és gondol már egy szebb jövőre,
hol ő is ott lehet veled.

Élet-halál, ez körforgás csak,
jövünk-megyünk és tanulunk.
Valójában semmi sem árthat,
mert örökkön élők vagyunk.
Illúzió csupán az élet,
és épp olyan a zord halál,
ha tudsz szeretni, bölcsen éled,
és nem fáj majd, ha rád talál.

Együtt lesztek majd újra, s végre,
kezdhettek másik életet,
csak nem emlékszel e mesére,
ami történt egykor veled.
De tudnod kell, akik szeretnek,
örökké összetartózók,
és egymás összes életébe,
újabb tapasztalást hozók!

Aranyosi Ervin © 2025-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan kéne szebbé tenni a világot?


Aranyosi Ervin: Hogyan kéne szebbé tenni a világot?

Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
közösen dúdolni egy gyönyörű dalt?
Hogyan kéne élővé tenni az álmot,
célokkal ellátni minden fiatalt?

Hogy lehetne adni a szeretet nevében,
egymást felemelve élni életünk?
Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
hogy a létezésünk több legyen velünk?

Hogy lehetne erre jó receptet írni,
mindenki megértse, van út, s járható?
Ne legyen több oka, senkinek se sírni,
hogy szeretet vágyunk valóra váltható!

Hogyan kéne szívből szeretetet adni,
emelni a rezgést, a frekvenciát?
Hogy tudna az ember, jó ember maradni,
és az utódoknak csak jót adni át!

Természettel együtt, hogyan kéne élni,
megbecsülni azt, mit Isten alkotott,
mit kellene tennünk, hogy ne kelljen félni,
jó útra találva, tudni az okot!

Tudni, miért jöttünk erre a világra,
hogy leszületéskor, mit vállaltunk fel!
Nem csak álldogálni, a csodára várva,
de tenni a dolgunk, amit tenni kell!

Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
felébresztve alvót, ki nem lát utat,
lebontani szóból épült rossz karámot,
amit a szabadság vágyunk megmutat?

Hogyan kéne alvó lelkeket emelni,
lássák a valóság, csak illúzió,
hogyan lehetne egy jobb világra lelni,
amelyikben élni és dolgozni jó?

Ha az ember végre újra gondolkodna,
de szívén át látna, jó szándékúan,
ha a Földdel együtt békésen forogna,
s tudná, hogy jövője a kezében van!

Meg kéne tanulni látni, és szeretni,
kézen fogva egymást, mindent közösen,
a holnapunk magját el kellene vetni,
öntözni hitünkkel, hogy jövőnk legyen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv barát

a könyv barát

Aranyosi Ervin: A könyv barát

Olvasni jó, a könyv barát!
A világ szebbik oldalát
mutatja és a képzelet
fest filmként futó képeket.
Ha olvasunk, s ketten vagyunk,
más képet formál az agyunk,
mert nézőpontunk más és más,
illúzió a látomás…

Hát pont ilyen az életünk,
ha szép jövőnkbe révedünk,
mást álmodunk magunknak mi,
s másként fogjuk elmondani…
A könyv barát, olvasni jó!
Ahány féle az olvasó,
annyi az élet, s a csoda,
de menjünk együtt el oda…

Aranyosi Ervin © 2015-09-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsú Matotól!

Mato
Aranyosi Ervin: Búcsú Matotól!

Szervusz Barátom, búcsúzom,
tudom hosszú út vár reád.
– Ne aggódj, nem lesz semmi baj,
csak vár a fény! – ezt mondanád!

Téged a fény körül ölel,
ahogy Te minket egykoron,
és mégis űrt hagysz, azt hiszem,
hisz egy barát – lélekrokon.

Hatalmas szíved eltörött,
nem veri régi ütemét,
de érzel furcsa örömöt,
ahogy a Földön nézel szét.

Hány lélekben hagytál nyomot?
Önzetlenül, szeretve mind.
S tudom, ahol most fent csücsülsz,
mosollyal nézed lépteink.

Már mindent értesz, úgy hiszem,
ott nem lakik már félelem,
nincs aggódás és nincs harag,
s csak mosolyogsz az életen.

Úgy által adnád a tudást,
nincs más dolgod: – Szeress, nevess!
Csak illúzió a gonosz!
Örülni, élni érdemes!

Drága Barátom, búcsúzom,
bár szívem mélyén mindig élsz!
Álmomban még találkozunk,
egy ölelésre visszatérsz!

Aranyosi Ervin © 2015-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagyravágyó

nagyravágyó
Aranyosi Ervin: Nagyravágyó

A nagyoknak árnyékában biztonságban lehetek?
Á, ez csak egy illúzió, amin én csak nevetek!
Aki fent van, nagyobb tálból kaphat nagyobb adagot,
nekem alig jut valami, ezért kicsi maradok.
Aki lent van, úgy jut feljebb, hogy mer nagyot álmodni!
Nemsokára a tiéd lesz, ez az alsó tál Bodri!

Aranyosi Ervin © 2015-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Illúzió az élet

Aranyosi Ervin: Illúzió az életAranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: Illúzió az élet

Látod, látod, – illúzió az élet,
de rajtad áll, hogyan, s mivé teszed!
Lehet boldog, s kesergős is a léted,
csak attól függ, melyiket „élvezed”.
Az álmaid válnak mindig valóra,
ha rosszat álmodsz, hát azt is kapod.
De válhat szebbé a megálmodott óra,
válhat csodává mindegyik új napod!

Csak rajtad áll, s tiéd a felelősség.
Te választod magadnak az utad.
Hol kell a lágyság, hol pedig erősség,
– figyelj, – s a lelked mindent megmutat.
A rohanás, az sosem vezet célra,
a külvilág belülről változik!
Figyelj a benned szunnyadó varázsra,
és nézd csak végig, mint egy jó mozit!

Aranyosi Ervin © 2014-02-11.
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jóga

Aranyosi Ervin: Jóga

Amikor jógázom,
nagyra nő a lábam.
Kifordított pózban,
látod mit csináltam?
Persze néhány légzés,
s helyre jön világom.
A lét illúzió,
pont ezért csinálom…

Aranyosi Ervin © 2013-12-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit látsz bennem?


Aranyosi Ervin: Mit látsz bennem?

Mit látsz bennem, ha rám nézel?
Vadságot, gonosz erőt?
Vagy egy cicát, jó nagy testben,
ki félelmében nagyra nőtt?
Honnan veszed a tudásod?
Mi szerint ítélkezel?
E világ csak illúzió,
talán nem is létezel…

Aranyosi Ervin © 2013-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!