Aranyosi Ervin: Búcsú Matotól!

Aranyosi Ervin: Búcsú Matotól!

Szervusz Barátom, búcsúzom,
tudom hosszú út vár reád.
– Ne aggódj, nem lesz semmi baj,
csak vár a fény! – ezt mondanád!

Téged a fény körül ölel,
ahogy Te minket egykoron,
és mégis űrt hagysz, azt hiszem,
hisz egy barát – lélekrokon.

Hatalmas szíved eltörött,
nem veri régi ütemét,
de érzel furcsa örömöt,
ahogy a Földön nézel szét.

Hány lélekben hagytál nyomot?
Önzetlenül, szeretve mind.
S tudom, ahol most fent csücsülsz,
mosollyal nézed lépteink.

Már mindent értesz, úgy hiszem,
ott nem lakik már félelem,
nincs aggódás és nincs harag,
s csak mosolyogsz az életen.

Úgy által adnád a tudást,
nincs más dolgod: – Szeress, nevess!
Csak illúzió a gonosz!
Örülni, élni érdemes!

Drága Barátom, búcsúzom,
bár szívem mélyén mindig élsz!
Álmomban még találkozunk,
egy ölelésre visszatérsz!

Aranyosi Ervin © 2015-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva