Aranyosi Ervin: Megváltó születése

Aranyosi Ervin: Megváltó születése

Háborúk hajnalán sűrű a sötétség,
a hazugságokat kőtáblákba vésték,
és mi mindannyian kelő Napra várunk,
hátha a megváltó megjelenik nálunk!
De nem jön, ha nincsen már ott a szívekben,
ha nem tudunk élni együtt, szeretetben!
Bár róla papolunk, ám őt mégsem értjük,
elvakultságunkkal az emlékét sértjük!

Hazug, sötét felhők takarják el Napunk,
reménytelenségből egyre többet kapunk!
Fel kéne ébrednünk, mert a lelkünk fázik!
Szeretetlenségnek mételye virágzik.
Csak csodára várunk, újabb megváltásra,
újabb áldozatra, önfeláldozásra!
Csakhogy az nem ment meg szeretetlen lelket,
ezért írták át az egész történelmet!

Pontosan ott tartunk, hol két évezrede.
A szeretet útját bejárni mered-e?
Gyógyító, tanító, igaz lelkű mártír,
vajon követőkben rossz hitrendszert átír?
Vagy csak azért vagyunk, hogy lökdössön az élet,
fájdalmas valóján borzongjon a lélek?
Inkább, mint tanuljon őszintén szeretni,
elvadult világban, maga rendet tenni!

Légy te is megváltó, hirdess szeretetet,
s azzal kínáld te is a fázó lelkeket!
Ám nem kell magadat áldozattá tenni,
elég társaidat emberré szeretni!
Életben tartani így tudod világod,
ne hagyd hát kihűlni a szeretet-lángot!
A fény szívedben égjen, ne csak fenyőágon,
és legyen karácsony szerte a világon!

Aranyosi Ervin © 2023-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva