december | 2020 | Aranyosi Ervin versei

dec
22

Aranyosi Ervin: Karácsonykor

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: Aranyosi Ervin, ember, értelem, hazánk, Karácsonykor, kisded, lelkünk, magyar, népünk, szeretet, szívek, tűz, üzen, vers 1 Comment

Simon Treadwell festménye

Aranyosi Ervin: Karácsonykor

Karácsonykor, mikor legtöbbször
a szeretetet emlegetjük,
Karácsonykor, egy pillanatra,
lélekben legyünk újra együtt!
Karácsonykor, érezzük végre
hazánk, népünk szeretetét,
ne legyenek a magyar szívek
a nagyvilágban szerte-szét!

Karácsonykor, ha gyújtunk gyertyát,
szívekben is gyújtsunk tüzet,
érezzük át a lelkünk mélyén,
a kisded nekünk mit is üzent!
Karácsonykor szülessen újra
szívünk mélyén a szeretet,
Karácsonykor az ember tanulja,
hogy vajon mit is jelenthetett?

Karácsonykor, bár összegyűlnénk
egy égig érő fa alatt!
Karácsonykor szeretni kéne,
s ha majd lelkünkben ez marad,
hiszem, ez lesz a megváltásunk,
s értelmet nyer az életünk!
Karácsonykor, ha együtt érzel,
tanulj szeretni mivelünk!

Karácsonykor csak az a fontos,
őrizzük együtt a csodát,
a szeretet meglelje bennünk
a boldogító szép honát.
Karácsonykor ébredj valódra,
mit is hozott – lám – el neked?
S legyen örök teremtő vágyunk,
a boldogító SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2020-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Minek is?

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, cél, csend, hit, kérdés, láb, lét, Minek is?, nap, szív, szó, táj, tér, út, vágy, válasz, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Minek is?

Minek az út,
ha sehová sem vezet?
Minek a táj,
ha a látványt nem élvezed?
Minek a szív,
ha nem dobban, nem szeret?
Minek a lét,
ha csak történik veled?

Minek a vágy,
ha üres a képzelet?
Minek a szó,
ha nem érted csendedet?
Minek a tér,
ha lelked itt bent reked?
Minek a hit,
ha Istent nem leled?

Refrén:
Mennyi kérdés válaszra vár,
amelyek nélkül a lét sivár.
Talán, ha tudnád, ha értenéd
a válasz végre elindulna feléd.
Megannyi érzés, de mit jelent?
Ha rá a választ meg nem leled?
Mikor nem látod, miről is szól,
mikor az élet nem válaszol.

Minek a cél,
Ha egy helyben maradsz?
Minek a láb,
ha nem futsz, nem szaladsz?
Minek a Nap,
ha lelkedben kihűl?
Minek a szép,
ha csúf lapul belül?

Refrén:
Mennyi kérdés válaszra vár,
amelyek nélkül a lét sivár.
Talán, ha tudnád, ha értenéd
a válasz végre elindulna feléd.
Megannyi érzés, de mit jelent?
Ha rá a választ meg nem leled?
Mikor nem látod, miről is szól,
mikor az élet nem válaszol.

Aranyosi Ervin © 2020-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Két féle virág

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, Két féle virág, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Két féle virág

Van a szeretetnek egy gyönyörű virága,
s folyton új bimbót hoz minden egyes ága!
Csupán locsolni kell, szívvel ráfigyelni,
nyíló virágában örömünket lelni.
Hagyni, hogy kinyíljon, másra mosolyogjon,
rettegő szíveket egy csokorba fogjon,
s megtanítsa őket őszintén szeretni,
másokat tisztelni, s boldogokká tenni!

Van a félelemnek egy szomorúbb ága,
rajta kókadozik sok lélek virága.
Hiába locsolod szeretet vízével,
védi szörnyű sorsát, s butasággal érvel.
Vajon hogy lehetne őt jobbá szeretni,
hogyan tudna ő is boldog fényben lenni,
hogyan tudnánk hitét jobbra változtatni,
kezébe szebb jövőt, jobb holnapot adni?

Melyik virág lenne a lelkednek kedves?
Félelmed kell inkább, vagy az, hogy szerethess?
Hiszem, rajtad múlik, melyik mellett döntesz,
éltető friss vizet, mondd, melyikre öntesz?
Melyiket locsolod, melyik kap figyelmet,
annak a magvai másoknál kikelnek.
Ahogyan növekszik választott virágod,
meglátod, pont úgy fog változni világod!

Aranyosi Ervin © 2020-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Rétisas monológ

Category: Állatok, természet, Madarak Tags: Aranyosi Ervin, családom, ellenőrzöm, enni, manőver, megfigyelés, pockok, praktika, Rétisas monológ, taktika, terep, vadász, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Rétisas monológ

Ellenőrzöm a terepet,
rendnek kell itt lennie!
Na meg, az én családomnak
mindennap kell ennie!
A pockok már kifigyelték,
fentről csap le a veszély,
földi megfigyelést tartok,
hát ha nagyobb az esély.
Amelyik az eget nézi,
azt majd itt lent elkapom,
földközelben csapok le rá,
amint lesz rá alkalom.
Napról napra vezetek be
új manővert, taktikát,
használom az eszem, karmom
s néhány vadász praktikát.

Aranyosi Ervin © 2020-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A XXI. század költőihez

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A XXI. század költőihez

Hiszem, nem érdemes öncélúan írni,
saját sorsunk miatt papírt telesírni!
Tudod, a költészet kifejező eszköz,
amivel eljuthatsz érző, szép szívekhöz.
Nem segít az máson, ha gondról írsz verset,
ha téged bánt a lét, arról nem tehetnek.
Azért verset írni, hogy elfoglald magad,
vagy kiszolgálj kormányt, önző egy feladat.

S tudod, ha nem írnál annyi hülyeséget,
versed rövid lenne, s előbb érne véget.
Ha meg magadnak írsz, minek publikálni,
kár egy nagy mesterből bohócot csinálni.
Az ember elkezdi olvasni és várja
mi sül ki belőle, végre, valahára.
Ám ha a versedet unalomból írod,
összepiszkolod csak hófehér papírod.

Adj inkább valamit, amit mások várnak:
tápláld éhes lelkét az éhező világnak!
Tanácsot, vagy példát, szépséges szerelmet,
lenyűgöző tájat, mesét, vagy rejtelmet,
kedves vidámságot, ami mosolyogtat,
vagy mi ég a vágytól, s szíveket dobogtat!
Ne csak azért írj, hogy vers legyen belőle,
– s aki elolvassa elfusson előle!

Ne önmagadnak írj, vagy ha mégis, – tartsd meg,
legyen a könyvtára egy farmer, egy farzseb!
Ne legyen öncélú sosem irományod,
tanuljon belőle majd a fiad, lányod!
Ne kritikusnak írj, ne kortárs költőnek,
kinek a gondjai verseidtől nőnek!
Írj inkább szép verset, ne várj világ végét,
becsüld meg az élet áradó szépségét!

Aranyosi Ervin © 2020-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álomból valóság

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Álomból valóság, Aranyosi Ervin, boldog, életed, ember, gondolat, képes, képzelet, teremt, vágy, varázspálca, vers, világot 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Álomból valóság

Hogyan is lehetne álomból valóság,
hogyan teremthetne világot a jóság?
Hogy lennénk képesek együtt, szebben élni,
szomorú napokat, vidámra cserélni?
De hisz megadatott a teremtés nékünk,
nem kell elfogadnunk, mi nem szolgálja létünk!
Ki is cserélhetjük, akár jobbra, szebbre,
csak rá kéne bíznunk vágyra, képzeletre!

Hiszem, ha az ember ezt is megtanulná,
megkapott életét nem csak átaludná,
hanem tevékenyen részt is venne benne,
ha teremtő erőnk gondolatunk lenne.
Hiszen a képzelet teremteni képes,
nem kell varázspálca, hogy sorsodhoz érhess,
csak az álmaidat kellene megélni,
minden fájó dolgot, vágyottra cserélni!

Csupán hinned kéne, s hidd el, rögtön látnád,
mi lenne, ha egyszer, végre kipróbálnád:
Te írnád sorsodat, vágyaid sorával,
s fűszereznéd lelked hálás mosolyával!
Mert, mit előre látsz, azt meg is teremted,
hacsak ellenérzés nem kél szárnyra benned!
Mikor önmagadat rá méltónak érzed,
akkor vágyad tárgyát magadhoz idézed.

Csak hinned kell benne, hogy mind megkaphatod,
s vággyal erősíted valóságod, napod.
Csak a két kezedet kell érte kinyújtsad,
hogy a vágy gyertyáját heveddel meggyújtsad!
Mert a gondolat vonz, olyan, mint a mágnes,
s hatása a létnek a nyomában rád lesz!
A hit, s elfogadás hoz méltó jutalmat,
s hozzá erősítést hálás szíved adhat!

Bármi járhat neked, amit csak megálmodsz,
és a képzeleted odavonz magához.
Ha te képes leszel álmodban megfogni,
akkor életedben is fel fog ragyogni!
Így lesz az álomból létrejött valóság,
s ha a teremtésben nem vezet mohóság,
hiszem, életedet széppé tudod tenni,
akarj teremteni, s boldog ember lenni!

Aranyosi Ervin © 2020-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A fácán szabadsága

Category: Állatok, természet Tags: A fácán szabadsága, Aranyosi Ervin, ebéd, éve, körülnéz, legboldogabb, legközelebb, pont, sas, tetéz, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A fácán szabadsága

Futott át a mezőn,
hitte, szabad végre!
De jött a sas, leszállt,
s megette ebédre!
Legközelebb, talán
körül kéne nézni…
Mostani hibáját
nem fogja tetézni!
Nem lesz legközelebb,
ki lett a pont téve.
Nem ez volt a Fácán
legboldogabb éve!

Aranyosi Ervin © 2020-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Legyen szívünkben karácsony!

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: Aranyosi Ervin, díszítsük, fény, Legyen szívünkben karácsony!, Mese, mosolyunk, remény, szeretet, szívünk, teremtsünk, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Legyen szívünkben karácsony!

Teremtsünk egy új holnapot,
szebbet, jobbat, mint ez itt,
ébresszük fel a világnak
ma még alvó lelkeit.

Életünket tegyük jobbá,
hadd győzzön a szeretet,
mutassuk meg a világnak
élni szebben is lehet!

Teremtsünk egy szebb világot,
kedvességgel élhetőt!
Hiszem, hogy majd ad az Isten
– jósághoz – elég erőt!

Díszítsük fel lelkeinket,
melegítsen mosolyunk,
érezzük át: a világot
jobbá tenni van okunk!

Igazságban és békében
éljenek az emberek,
szeretettel teljenek meg
az utcák és a terek!

Szívünkben legyen karácsony,
s melegítsen szíveket,
mutassuk meg másoknak is,
jó szívével mit tehet.

A szeretet melegétől
elmúlik a félelem,
mosolyommal, öleléssel,
mások lelkét bélelem.

Vegyél részt e teremtésben,
legyél te is részese,
ne maradjon a szeretet
csupán álom, szép mese!

Hiszek abban, hogy a lelkünk
szeretetre született,
ünnepeljünk egész évben
és ne tartsunk szünetet.

Minden egyes szem ragyogjon,
gyúljon bennünk fel a fény!
Legyen szívünkben karácsony,
s éltesse azt a remény!

Aranyosi Ervin © 2018-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Luca óriás lesz

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, bútor, füöggöny, gazdi, kiscica, kiscicám, Luca óriás lesz, macska, szenderüt, turpisság, uralkodó, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Luca óriás lesz
(Szabó Lőrinc verse nyomán)

Veszekedtem a kiscicámmal,
mint picurral egy óriás.
Luca, ne kaparászd a bútort,
függönyre, jaj, te fel ne mássz!
Jössz le rögtön az asztalunkról,
neked ott lenni nem szabad!
Kérlek, ne nézd már eledelnek
az etetőben a madarat!

Ám hiába beszéltem hozzá,
csak nézett rám nagy lelkesen,
s indult egy újabb, nagy kalandra…
Gondoltam, én most meglesem!
A virág bimbait lerágta,
s a táljából szórt szét kaját.
– Nem vagyok átlátszó, ahogy te!
S a laptopom elé beállt!

Nem bírtam nézni turpisságát,
de azért tetszett ő nekem.
Lelkére nem tudtam hatni,
csak azt éreztem, szeretem!
Néha eltűnt és nem találtam,
kerestem, ő meg csak derült.
Ágytakaró alá bemászva,
nyugodt álomra szenderült.

Volt, hogy a lakást felkutattam,
de jól elbújt a kis ravasz,
s hittem, hogy néha láthatatlan.
Macska varázslat volna az?
Lekuporodtam, s a gazdijából
negyedórára macska lett.
Próbáltam lazábban mozogni,
hogy hozzá hasonló legyek.

És ahogy én lekuporodtam,
macskám rögtön fölébem állt,
s mint fensőbbséges uralkodó,
a szobán körbe kandikált.
Mit is lehetne még elérni,
leverni apróbb dolgokat,
a polc széléig tologatni,
használva macska mancsokat.

Macskám alatt nem moccanhattam,
s ő élvezte a helyzetet!
Jó lenne újra talpra állni,
hogy ismét emberré legyek!
Jó lenne őt is felemelni,
hadd legyen végre óriás:
– Látod, nem kell magasra mászni,
hogy nagy legyél, s mindent beláss!

Értettem már, hisz tükröt tartott,
és élte cicás életét,
bár néhány tette felbosszantott,
de alapjában szívvel élt!
S gyakran, amikor nem találtam,
tudtam, disznóságot csinált,
s ha éppen közben észrevettem,
macska nyelven felkornyikált.

Akkor mérgemben nyakon csíptem,
s dorombolni kezdett nekem.
Nem tudtam tovább haragudni,
simogatni kezdte kezem.
És élvezte a kedvességem,
mérgem is gyorsan tovaszállt,
kényeztettem imádott lényét,
s a világbéke helyreállt!

Aranyosi Ervin © 2018-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Násznagy lesz az ökörszem!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, boldog, dalnok, esküvő, jövőre, násznagy, Násznagy lesz az ökörszem!, nótázgat, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Násznagy lesz az ökörszem!

Az ökörszem csak nótázgat.
Jövőre ő lesz a násznagy!
Gyakorolja a nótáját,
keresi a jegyespárját,
akiket boldoggá tenne,
ha a násznagyuk lehetne.
Kell-e dalnok esküvőre,
kinek be nem áll a csőre?

Aranyosi Ervin © 2018-12-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Karácsonykor

Karácsonykor, mikor legtöbbször a szeretetet emlegetjük, Karácsonykor, egy pillanatra, lélekben legyünk újra együtt! Karácsonykor, érezzük végre hazánk, népünk szeretetét, ne legyenek a magyar szívek a nagyvilágban szerte-szét!

Karácsonykor, ha gyújtunk gyertyát, szívekben is gyújtsunk tüzet, érezzük át a lelkünk mélyén, a kisded nekünk mit is üzent! Karácsonykor szülessen újra szívünk mélyén a szeretet, Karácsonykor az ember tanulja, hogy vajon mit is jelenthetett?

Karácsonykor, bár összegyűlnénk egy égig érő fa alatt! Karácsonykor szeretni kéne, s ha majd lelkünkben ez marad, hiszem, ez lesz a megváltásunk, s értelmet nyer az életünk! Karácsonykor, ha együtt érzel, tanulj szeretni mivelünk!

Karácsonykor csak az a fontos, őrizzük együtt a csodát, a szeretet meglelje bennünk a boldogító szép honát. Karácsonykor ébredj valódra, mit is hozott – lám – el neked? S legyen örök teremtő vágyunk, a boldogító SZERETET!

Aranyosi Ervin: Minek is?

Minek az út, ha sehová sem vezet? Minek a táj, ha a látványt nem élvezed? Minek a szív, ha nem dobban, nem szeret? Minek a lét, ha csak történik veled?

Minek a vágy, ha üres a képzelet? Minek a szó, ha nem érted csendedet? Minek a tér, ha lelked itt bent reked? Minek a hit, ha Istent nem leled?

Refrén: Mennyi kérdés válaszra vár, amelyek nélkül a lét sivár. Talán, ha tudnád, ha értenéd a válasz végre elindulna feléd. Megannyi érzés, de mit jelent? Ha rá a választ meg nem leled? Mikor nem látod, miről is szól, mikor az élet nem válaszol.

Minek a cél, Ha egy helyben maradsz? Minek a láb, ha nem futsz, nem szaladsz? Minek a Nap, ha lelkedben kihűl? Minek a szép, ha csúf lapul belül?

Refrén: Mennyi kérdés válaszra vár, amelyek nélkül a lét sivár. Talán, ha tudnád, ha értenéd a válasz végre elindulna feléd. Megannyi érzés, de mit jelent? Ha rá a választ meg nem leled? Mikor nem látod, miről is szól, mikor az élet nem válaszol.

Aranyosi Ervin: Két féle virág

Aranyosi Ervin: Rétisas monológ

Aranyosi Ervin: A XXI. század költőihez

Aranyosi Ervin © 2020-12-18. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Álomból valóság

Aranyosi Ervin: A fácán szabadsága

Futott át a mezőn, hitte, szabad végre! De jött a sas, leszállt, s megette ebédre! Legközelebb, talán körül kéne nézni… Mostani hibáját nem fogja tetézni! Nem lesz legközelebb, ki lett a pont téve. Nem ez volt a Fácán legboldogabb éve!

Aranyosi Ervin: Legyen szívünkben karácsony!

Teremtsünk egy új holnapot, szebbet, jobbat, mint ez itt, ébresszük fel a világnak ma még alvó lelkeit.

Életünket tegyük jobbá, hadd győzzön a szeretet, mutassuk meg a világnak élni szebben is lehet!

Teremtsünk egy szebb világot, kedvességgel élhetőt! Hiszem, hogy majd ad az Isten – jósághoz – elég erőt!

Díszítsük fel lelkeinket, melegítsen mosolyunk, érezzük át: a világot jobbá tenni van okunk!

Igazságban és békében éljenek az emberek, szeretettel teljenek meg az utcák és a terek!

Szívünkben legyen karácsony, s melegítsen szíveket, mutassuk meg másoknak is, jó szívével mit tehet.

A szeretet melegétől elmúlik a félelem, mosolyommal, öleléssel, mások lelkét bélelem.

Vegyél részt e teremtésben, legyél te is részese, ne maradjon a szeretet csupán álom, szép mese!

Hiszek abban, hogy a lelkünk szeretetre született, ünnepeljünk egész évben és ne tartsunk szünetet.

Minden egyes szem ragyogjon, gyúljon bennünk fel a fény! Legyen szívünkben karácsony, s éltesse azt a remény!

Aranyosi Ervin: Luca óriás lesz (Szabó Lőrinc verse nyomán)

Veszekedtem a kiscicámmal, mint picurral egy óriás. Luca, ne kaparászd a bútort, függönyre, jaj, te fel ne mássz! Jössz le rögtön az asztalunkról, neked ott lenni nem szabad! Kérlek, ne nézd már eledelnek az etetőben a madarat!

Ám hiába beszéltem hozzá, csak nézett rám nagy lelkesen, s indult egy újabb, nagy kalandra… Gondoltam, én most meglesem! A virág bimbait lerágta, s a táljából szórt szét kaját. – Nem vagyok átlátszó, ahogy te! S a laptopom elé beállt!

Nem bírtam nézni turpisságát, de azért tetszett ő nekem. Lelkére nem tudtam hatni, csak azt éreztem, szeretem! Néha eltűnt és nem találtam, kerestem, ő meg csak derült. Ágytakaró alá bemászva, nyugodt álomra szenderült.

Volt, hogy a lakást felkutattam, de jól elbújt a kis ravasz, s hittem, hogy néha láthatatlan. Macska varázslat volna az? Lekuporodtam, s a gazdijából negyedórára macska lett. Próbáltam lazábban mozogni, hogy hozzá hasonló legyek.

És ahogy én lekuporodtam, macskám rögtön fölébem állt, s mint fensőbbséges uralkodó, a szobán körbe kandikált. Mit is lehetne még elérni, leverni apróbb dolgokat, a polc széléig tologatni, használva macska mancsokat.

Macskám alatt nem moccanhattam, s ő élvezte a helyzetet! Jó lenne újra talpra állni, hogy ismét emberré legyek! Jó lenne őt is felemelni, hadd legyen végre óriás: – Látod, nem kell magasra mászni, hogy nagy legyél, s mindent beláss!

Értettem már, hisz tükröt tartott, és élte cicás életét, bár néhány tette felbosszantott, de alapjában szívvel élt! S gyakran, amikor nem találtam, tudtam, disznóságot csinált, s ha éppen közben észrevettem, macska nyelven felkornyikált.

Akkor mérgemben nyakon csíptem, s dorombolni kezdett nekem. Nem tudtam tovább haragudni, simogatni kezdte kezem. És élvezte a kedvességem, mérgem is gyorsan tovaszállt, kényeztettem imádott lényét, s a világbéke helyreállt!

Aranyosi Ervin: Násznagy lesz az ökörszem!

Az ökörszem csak nótázgat. Jövőre ő lesz a násznagy! Gyakorolja a nótáját, keresi a jegyespárját, akiket boldoggá tenne, ha a násznagyuk lehetne. Kell-e dalnok esküvőre, kinek be nem áll a csőre?

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Karácsonykor, mikor legtöbbször
a szeretetet emlegetjük,
Karácsonykor, egy pillanatra,
lélekben legyünk újra együtt!
Karácsonykor, érezzük végre
hazánk, népünk szeretetét,
ne legyenek a magyar szívek
a nagyvilágban szerte-szét!

Karácsonykor, ha gyújtunk gyertyát,
szívekben is gyújtsunk tüzet,
érezzük át a lelkünk mélyén,
a kisded nekünk mit is üzent!
Karácsonykor szülessen újra
szívünk mélyén a szeretet,
Karácsonykor az ember tanulja,
hogy vajon mit is jelenthetett?

Karácsonykor, bár összegyűlnénk
egy égig érő fa alatt!
Karácsonykor szeretni kéne,
s ha majd lelkünkben ez marad,
hiszem, ez lesz a megváltásunk,
s értelmet nyer az életünk!
Karácsonykor, ha együtt érzel,
tanulj szeretni mivelünk!

Karácsonykor csak az a fontos,
őrizzük együtt a csodát,
a szeretet meglelje bennünk
a boldogító szép honát.
Karácsonykor ébredj valódra,
mit is hozott – lám – el neked?
S legyen örök teremtő vágyunk,
a boldogító SZERETET!

Minek az út,
ha sehová sem vezet?
Minek a táj,
ha a látványt nem élvezed?
Minek a szív,
ha nem dobban, nem szeret?
Minek a lét,
ha csak történik veled?

Minek a vágy,
ha üres a képzelet?
Minek a szó,
ha nem érted csendedet?
Minek a tér,
ha lelked itt bent reked?
Minek a hit,
ha Istent nem leled?

Refrén:
Mennyi kérdés válaszra vár,
amelyek nélkül a lét sivár.
Talán, ha tudnád, ha értenéd
a válasz végre elindulna feléd.
Megannyi érzés, de mit jelent?
Ha rá a választ meg nem leled?
Mikor nem látod, miről is szól,
mikor az élet nem válaszol.

Minek a cél,
Ha egy helyben maradsz?
Minek a láb,
ha nem futsz, nem szaladsz?
Minek a Nap,
ha lelkedben kihűl?
Minek a szép,
ha csúf lapul belül?

Refrén:
Mennyi kérdés válaszra vár,
amelyek nélkül a lét sivár.
Talán, ha tudnád, ha értenéd
a válasz végre elindulna feléd.
Megannyi érzés, de mit jelent?
Ha rá a választ meg nem leled?
Mikor nem látod, miről is szól,
mikor az élet nem válaszol.

Aranyosi Ervin © 2020-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Futott át a mezőn,
hitte, szabad végre!
De jött a sas, leszállt,
s megette ebédre!
Legközelebb, talán
körül kéne nézni…
Mostani hibáját
nem fogja tetézni!
Nem lesz legközelebb,
ki lett a pont téve.
Nem ez volt a Fácán
legboldogabb éve!

Teremtsünk egy új holnapot,
szebbet, jobbat, mint ez itt,
ébresszük fel a világnak
ma még alvó lelkeit.

Életünket tegyük jobbá,
hadd győzzön a szeretet,
mutassuk meg a világnak
élni szebben is lehet!

Teremtsünk egy szebb világot,
kedvességgel élhetőt!
Hiszem, hogy majd ad az Isten
– jósághoz – elég erőt!

Díszítsük fel lelkeinket,
melegítsen mosolyunk,
érezzük át: a világot
jobbá tenni van okunk!

Igazságban és békében
éljenek az emberek,
szeretettel teljenek meg
az utcák és a terek!

Szívünkben legyen karácsony,
s melegítsen szíveket,
mutassuk meg másoknak is,
jó szívével mit tehet.

A szeretet melegétől
elmúlik a félelem,
mosolyommal, öleléssel,
mások lelkét bélelem.

Vegyél részt e teremtésben,
legyél te is részese,
ne maradjon a szeretet
csupán álom, szép mese!

Hiszek abban, hogy a lelkünk
szeretetre született,
ünnepeljünk egész évben
és ne tartsunk szünetet.

Minden egyes szem ragyogjon,
gyúljon bennünk fel a fény!
Legyen szívünkben karácsony,
s éltesse azt a remény!

Aranyosi Ervin: Luca óriás lesz
(Szabó Lőrinc verse nyomán)

Veszekedtem a kiscicámmal,
mint picurral egy óriás.
Luca, ne kaparászd a bútort,
függönyre, jaj, te fel ne mássz!
Jössz le rögtön az asztalunkról,
neked ott lenni nem szabad!
Kérlek, ne nézd már eledelnek
az etetőben a madarat!

Ám hiába beszéltem hozzá,
csak nézett rám nagy lelkesen,
s indult egy újabb, nagy kalandra…
Gondoltam, én most meglesem!
A virág bimbait lerágta,
s a táljából szórt szét kaját.
– Nem vagyok átlátszó, ahogy te!
S a laptopom elé beállt!

Nem bírtam nézni turpisságát,
de azért tetszett ő nekem.
Lelkére nem tudtam hatni,
csak azt éreztem, szeretem!
Néha eltűnt és nem találtam,
kerestem, ő meg csak derült.
Ágytakaró alá bemászva,
nyugodt álomra szenderült.

Volt, hogy a lakást felkutattam,
de jól elbújt a kis ravasz,
s hittem, hogy néha láthatatlan.
Macska varázslat volna az?
Lekuporodtam, s a gazdijából
negyedórára macska lett.
Próbáltam lazábban mozogni,
hogy hozzá hasonló legyek.

És ahogy én lekuporodtam,
macskám rögtön fölébem állt,
s mint fensőbbséges uralkodó,
a szobán körbe kandikált.
Mit is lehetne még elérni,
leverni apróbb dolgokat,
a polc széléig tologatni,
használva macska mancsokat.

Macskám alatt nem moccanhattam,
s ő élvezte a helyzetet!
Jó lenne újra talpra állni,
hogy ismét emberré legyek!
Jó lenne őt is felemelni,
hadd legyen végre óriás:
– Látod, nem kell magasra mászni,
hogy nagy legyél, s mindent beláss!

Értettem már, hisz tükröt tartott,
és élte cicás életét,
bár néhány tette felbosszantott,
de alapjában szívvel élt!
S gyakran, amikor nem találtam,
tudtam, disznóságot csinált,
s ha éppen közben észrevettem,
macska nyelven felkornyikált.

Akkor mérgemben nyakon csíptem,
s dorombolni kezdett nekem.
Nem tudtam tovább haragudni,
simogatni kezdte kezem.
És élvezte a kedvességem,
mérgem is gyorsan tovaszállt,
kényeztettem imádott lényét,
s a világbéke helyreállt!

Az ökörszem csak nótázgat.
Jövőre ő lesz a násznagy!
Gyakorolja a nótáját,
keresi a jegyespárját,
akiket boldoggá tenne,
ha a násznagyuk lehetne.
Kell-e dalnok esküvőre,
kinek be nem áll a csőre?