Aranyosi Ervin – Elválunk szépen, szeretetben

Aranyosi Ervin – Elválunk szépen, szeretetben
(Egy feleség válási búcsú verse – megrendelésre készült)

Huszonnyolc évnyi együttlét adatott,
tettük közös dolgunk, sok lét-feladatot.
Huszonöt éve vagyok már a nejed,
s nem kellett miattam, hogy fájjon a fejed!
Két csodálatos gyermeket neveltünk,
a közös létben megnyugvásra leltünk,
egymást az úton mindig támogattuk,
egymásnak mindig bátorítást adtunk,

Mi együtt húztuk közös szekerünket,
egymásnak adtuk élő szeretetünket.
Húsz éven át szerető férjem voltál,
szerelmes voltam, s te tenyereden hordtál!
Már úgy érezted, hogy nem értékellek,
nem értelek, s elmentünk egymás mellett!
A gond belénk mart, mérgezett, megfagyasztott,
s minden csodát, mit éltünk meghalasztott!

Jó férjem voltál, s nem érezted, becsüllek!
De lelkeink már egymásnak feszültek,
s bár megpróbáltunk mindent helyrehozni,
nem tudtunk mást, csak fájdalmat okozni.
A szerelmünk elveszett mindörökre,
két évet szántunk újra futott körökre.
Szidtuk a sorsot és benne önmagunkat,
hatalmas drámák jelezték az utunkat!

Már nem sikerült a fájót rendbe hoznunk,
de küzdöttünk és áldozatot hoztunk,
de felismertük, hogy nem megy így tovább,
nem éleszthetjük fel már a csodát!
Elfogadtuk, hogy egymást elengedjük,
de amink volt örökre őrizgetjük,
habár tudjuk szívünk belé szakadt,
a szerelmünk mesés emlék maradt!

Sok minden vár ránk, de azt nagyon remélem,
hogy olyan ember maradsz te minden téren,
akiben eztán is megbízhatok.
Ki nem felejti, a világon vagyok.
Család, sok emlék minket eggyé kovácsolt,
habár az élet, egymástól elhatárolt!
A szeretet lelkünkben megmarad,
igaz, utunk külön pályán halad.

Szeretném, hogy mihamarabb nevessünk az egészen
és lássuk a boldogságot a másik szemében!

Aranyosi Ervin © 2020-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva