Aranyosi Ervin: A XXI. század költőihez
Aranyosi Ervin: A XXI. század költőihez
Hiszem, nem érdemes öncélúan írni,
saját sorsunk miatt papírt telesírni!
Tudod, a költészet kifejező eszköz,
amivel eljuthatsz érző, szép szívekhöz.
Nem segít az máson, ha gondról írsz verset,
ha téged bánt a lét, arról nem tehetnek.
Azért verset írni, hogy elfoglald magad,
vagy kiszolgálj kormányt, önző egy feladat.
S tudod, ha nem írnál annyi hülyeséget,
versed rövid lenne, s előbb érne véget.
Ha meg magadnak írsz, minek publikálni,
kár egy nagy mesterből bohócot csinálni.
Az ember elkezdi olvasni és várja
mi sül ki belőle, végre, valahára.
Ám ha a versedet unalomból írod,
összepiszkolod csak hófehér papírod.
Adj inkább valamit, amit mások várnak:
tápláld éhes lelkét az éhező világnak!
Tanácsot, vagy példát, szépséges szerelmet,
lenyűgöző tájat, mesét, vagy rejtelmet,
kedves vidámságot, ami mosolyogtat,
vagy mi ég a vágytól, s szíveket dobogtat!
Ne csak azért írj, hogy vers legyen belőle,
– s aki elolvassa elfusson előle!
Ne önmagadnak írj, vagy ha mégis, – tartsd meg,
legyen a könyvtára egy farmer, egy farzseb!
Ne legyen öncélú sosem irományod,
tanuljon belőle majd a fiad, lányod!
Ne kritikusnak írj, ne kortárs költőnek,
kinek a gondjai verseidtől nőnek!
Írj inkább szép verset, ne várj világ végét,
becsüld meg az élet áradó szépségét!
Legutóbbi hozzászólások