Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Káposztafalók

Káposztaevők

Aranyosi Ervin: Káposztafalók

Hogyan is osszuk meg?
Csak egy káposztánk van!
Mindenki harapjon
egy jó nagyot bátran!

Amikor elég nagy,
férkőzz közelébe,
majd nyomuljunk szépen
a kör közepébe!

Ahogy fogy a levél,
úgy jutunk egymáshoz,
ahogy a sok nyúlfog,
egy káposztát hámoz.

Amikor orraink
végül összeérnek,
a végéhez érünk
e rövid mesének!

Aranyosi Ervin © 2016-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ráncok

Aranyosi Ervin: Ráncok

Arcodon az élet száz nyoma virágzik,
ráncok sokaságát véste rá a kor.
Rajta van az öröm. Fényesen sugárzik.
Ott ül a fájdalom, sértettség, s nyomor.

Olyan, mint egy térkép, ott a lélek útja,
mint megannyi vonal, és ceruzarajz.
Rajta ott a tudás, a bölcsesség kútja,
s ott a megbékélés, s számtalan kudarc.

Ám a legszebb rajzot a mosolyod véste,
mit a szereteted éltet, s átitat.
Különleges kincs ez, s ha néha teszel érte,
lelked elbűvöli a néma áhítat.

Tudom, most már tudnál másképp is szeretni.
Büszkeség, irigység, nem jó útra visz!
Jó lenne elölről, mindent sorba szedni,
s átírni a listát. A lélek újra hisz!

Ma már bölcsebb lennél, sok feladatodhoz
könnyebben találnád meg a jó utat.
Neked az élet már sok időt nem hordoz,
lelked lenyugodott, s többé nem kutat…

Már nincs hozzá kedved, arcod kivasalni,
letörölni róla mély, vad ráncokat.
Tán akad, aki még tud rá  új mosolyt csalni,
a szeretet néha meg-meglátogat.

Arcodról a ráncot eltüntetni nem kell,
mint ahogy kitépnél néhány könyvlapot.
Kár, hogy az út végén lesz bölcsebb az ember,
és a fiatalság múló állapot…

Aranyosi Ervin © 2014-11-23..
A versek és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy maréknyi szeretet

Aranyosi Ervin: Egy maréknyi szeretet

Egy tenyérben is elférhet,
egy maréknyi szeretet.
Tenyereden hordozhatod
ez a cica gyereket.
A törődést meghálálja,
s örömében dorombol.
– Ha simogatsz, nem növök ki
a kiscica koromból!

Aranyosi Ervin © 2013.07.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyerekjáték


Aranyosi Ervin: Gyerekjáték

Rajzold Te az ikszet,
kört formál a mancsom,
játékban legyőzhetsz,
de én nem haragszom!
Mert barátok vagyunk,
s játszunk szeretettel.
Mért nem marad ilyen,
ha felnő az ember?

Aranyosi Ervin © 2012-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tudásszomj


Aranyosi Ervin: Tudásszomj

Négyen vagyunk? Vagy csak ketten?
Furcsa dolog a tükör!
Számomra ez nagyon elvont,
mint a sokszögletű kör.
Látod, anyut nem érdekli,
hogy min töröm a fejem.
Megkérdezzem, ne kérdezzem?
Rosszkor lennék, rossz helyen?

Aranyosi Ervin © 2012-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor mosolyra…

mikor mosolyra
Aranyosi Ervin: Mikor mosolyra…

Mikor mosolyra támad kedved,
a Nap lenéz és rád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Ha így teszel, látod a szépet,
mit nem vett észre bús szíved.
Tenyerén hordoz majd az élet,
tudom, akkor majd elhiszed.
A fájdalmat, mit néha érzel,
becsüld meg jól, mert érted él!
– Odafigyel rá mind, ki éber –
figyelmeztet, hozzád beszél.

Megmutatja, hogy hol hibázol,
– míg terhedet le nem rakod.
Jelzi a bajt, de meg nem gátol,
s ha mégis tetszik, „hordhatod”!
Miket gyógyszerrel csillapítasz,
nem a betegség, csak a tünet!
A kór eközben benned virraszt,
lappang a mélyben: – Ő üzent.

Az okok mind árnyékban állnak,
s megnézni Őket nem mered!
Álmodban mind lidérccé válnak,
s ijesztgetik a szellemed.
Kínzód a múltad egy darabja,
vele kéne, hogy szembe nézz!
Lelked e börtön néma rabja,
s elméd sem bátor, tettre kész.

Hited talán sokat segíthet,
– keresd magadban Istened!
Ellazult tested erőt meríthet,
lelkedben keress „ihletet”,
útmutatást: Mely érzés bántott?
Mit söpörsz szőnyeged alá?
Mi bánt, mi az, mi újra lázong,
– míg elméd féken tartaná?

S mikor mosolyra támad kedved,
a Nap ismét reád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Aranyosi Ervin © 2011-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva