Aranyosi Ervin: Nyughatatlanság

Aranyosi Ervin: Nyughatatlanság

Valami nem hagy nyugodni régen,
valami mélyen felkavar.
Lelkemet izgatottnak érzem,
lázad és kitörni akar!

Amikor nem hagy nyugton álmom,
amikor hív a messzeség,
amikor magamban nem találom,
amiért izzó lelkem ég!

Refrén:
Olyankor útra kell, hogy keljek,
valami húz, de messzire,
valami szól, hogy végre menjek,
mert hív egy érző lény szíve!

Valami nem hagy megpihenni,
úgy érzem folyton menni kell,
valahogy több szeretnék lenni,
nem érem már be ennyivel!

Valami húz a messzeségből,
mágnesként vonz a végtelen,
valami furcsa érzés régről,
mikor még itt voltál velem!

Refrén:
Olyankor útra kell, hogy keljek,
valami húz, de messzire,
valami szól, hogy végre menjek,
mert hív egy érző lény szíve!

Aranyosi Ervin © 2023-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!