Aranyosi Ervin: Búcsú Lucától

Aranyosi Ervin: Búcsú Lucától

Életemnek része lettél,
tiszta szíveddel szerettél,
s tanítottál jól szeretni,
huncutságot elviselni,
gondoskodni, együtt élni,
cicaaltatót mesélni.
Kedveskedtél, doromboltál,
különleges hangon szóltál,
ahogy más macska nem beszél,
csodás hangod lelkemben él.
Együtt aludtunk el este,
s ébresztettél reggelente.
Itattalak, etettelek,
néztem boldog tekinteted!
Hiszem, jobb emberré tettél,
szíved, a szívemben bent él!
Élveztem a rajongásod,
őrizhettem cicaálmod.
Élvezhettem, ahogy játszol,
pingponglabdára vadászol,
vagy örömmel rohansz elém,
hisz „szerelmes” voltál belém!
Duzzogtál, mikor elmentem,
s tán az Istent láttad bennem.
Mennyi kedves vidám emlék,
melyek nélkül szegény lennék!
Hozzád kötődtek, megéltük,
mert szeretni sosem féltünk!
Ám az idő szállt feletted,
s bele fáradt drága tested!
Bár hűséged hozzám kötött,
messze jársz már, felhők mögött,
s talán újra fára mászol…
Kiscicám, nagyon hiányzol!

Aranyosi Ervin © 2026-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva