Aranyosi Ervin: A mosoly ragályos…

Aranyosi Ervin: A mosoly ragályos…

A mosoly ragályos, arcról, arcra terjed.
Kicsi szíved tőle vidám kedvre gerjed.
Boldogító percek járnak a nyomában,
melegséget érzel áradni a mában!
Csodás szépítő szer, hidd, szebbé varázsol,
megszépül az arcod fénylő sugarától!

Kivirul, mint virág, – fénylik a tekintet –
és pár pillanatra boldoggá tesz minket.
Nem kerül semmibe, nem kell tőle félni,
csak a szád állását, muszáj kicserélni!
Húzd fel a két szélét, felfelé görbüljön,
s engedd, hogy a jókedv az arcodra üljön.

Hagyd, hogy két szemed is fényesen ragyogjon,
lelked felviduljon, vidám táncba fogjon!
Kezdd el mosolyodat másnak osztogatni,
mintha pénzed szórnád, éppen úgy fog hatni!
Ám mosolyod nem fogy, mert az, aki kapja
örömében, meglásd, rögtön visszaadja.

Mi lenne, ha mindig az arcodon hagynád,
s amerre csak járnál, fűnek-fának adnád?
Csupa mosolyt adnál, s azt kérnél cserébe,
s Ámorként találnál a szív közepébe.
Mosolyod, mint ékszer, szép arcodon ülne,
s általa a világ jókedvre derülne.

Aranyosi Ervin © 2015-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva