Aranyosi Ervin: Kutyamentés

Aranyosi Ervin: Kutyamentés

Vannak kutyák, kiket kutyába se vesznek,
– a kötődés rabság, s nem a szeretet!
Kiknek a nyakára durva láncot tesznek,
s eljátszatnak velük, egy vad szerepet.

Vannak kutyák, kik az utcára kerülnek,
gazda nélkül létük végleg összeomlik.
A lét mocsarának mélyére merülnek,
– reményük, esélyük napról napra romlik.

Erőnk felett próbáljuk megmenteni őket,
ne a túlaltatás legyen a kiút.
Ehhez kérünk komoly segítséget tőled,
ne váljon áldozattá mindannyiuk.

Szeretni, örülni jönnek a világra,
– hűséggel szolgálni és önzetlenül.
Az emberektől csak emberséget várva,
hogy bánjon társával végre emberül!

Segíts Te is, hogy otthonra találjon,
szerető gazdára, – adj neki esélyt!
Engedd, hogy világuk végre helyre álljon,
vetíts rá szívedből szerető, tiszta fényt!

Aranyosi Ervin © 2013-10-03.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva