Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtam egy embert
Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtam egy embert
Örökbe fogadtam őt, mert nagyon megsajnáltam,
olyan nagyon elesett volt és olyan gazdátlan!
Látszott rajta, hogy a szíve szeretetre éhes,
jobbá tenni a napjait, vajon, lehetséges?
Megszakadt a szívem érte, szeme könnytől párás,
ezt teszi az emberrel, a magányossá válás!
Ugattam hát, és az úton mentem csak utána,
jó lenne, ha észre venne és gazdámmá válna!
Tudod, nekem épp elég hely akad a szívemben,
odabújtam hozzá, s szívét átmelegítettem.
Simogatott kedves keze, barátjává váltam,
jó neki, hogy észrevettem, mert pont arra jártam!
Örülök, hogy ő is látott, s rám figyelmet szentelt,
így ma örökbe fogadtam – jószívvel – egy embert!
Aranyosi Ervin © 2024-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
One Response to Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtam egy embert