Aranyosi Ervin: Felemelő érzés

Aranyosi Ervin: Felemelő érzés

A Napkorongot, mint labdát, felemeltem,
és melegsége átjárta a lelkem.
Megéreztem, hogy én is Nap vagyok,
s a lelkem bentről, kifelé ragyog.
Kaptam belőle egy nagy szeletet,
s mint édes lé csordult a szeretet.
Fénycseppeket  szórtam a Nagyvilágra,
melegítse, kinek a szíve árva,
kinek a szíve majdnem megfagyott,
akit egy másik rútul elhagyott.
Mert kell a fény és kell a szeretet,
hogy felnyissak  lesütött szemeket,
hogy meglássák a  létnek célja van!
Az elmúlás csupán a céltalan.

Aranyosi Ervin © 2016-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva