Aranyosi Ervin: Hold-álom

Aranyosi Ervin: Hold-álom

A Holdat bámulom
odafent az égen!
Jó lenne elkapni,
erre vágyom régen!

Hej, ha Apu végre
hozzá felemelne,
elkapnám két kézzel,
s máris enyém lenne!

Kötnék rá egy zsinórt,
s lehúznám a Földre,
s gurítanám aztán
szépen, körbe-körbe!

Felmásznék rá, s talán
magasabbá válnék,
így mindenek felett,
s felettetek állnék.

Ja, nem azért tenném,
hogy bárkit lenézzek,
hanem, hogy tudjátok,
mit látok, mit érzek.

Ha más is szeretné,
felmászhatna rája,
s megkérném, hadd legyek
mától a barátja.

Milyen muris lenne
a Hold hátán ülni,
a csodás bolygónkat
körben megkerülni.

Holdvilágot szórni,
hol a fény hiányzik,
ahol néhány ember
szeme könnyben ázik.

Arra használnám én,
a fény-holdvilágot,
ültessen sok szívbe
szeretet-virágot!

Ha a sok kis virág
fényesen kikelne,
talán az egész Föld
még szebb hely lehetne.

Aranyosi Ervin © 2017-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva