Aranyosi Ervin: Húsvéti vallomás

Aranyosi Ervin: Húsvéti vallomás

Vízzel locsollak, és nem kölnivel,
mert szeretem a saját illatod!
A szépségednek tündökölni kell,
a locsolást csak jelképként kapod!
Mert, mint virágot, öntözöm hajad,
hogy el ne hervadj, én azt nem hagyom!
Ünnepellek, s iszom kedves szavad,
és csodállak, mert szeretlek nagyon!

Meglocsollak, virágnak látlak én,
a szirmod rám, mint Napra, úgy tekint,
nincs szebb tenálad itt, e földtekén,
s ölelni vágylak újból, és megint!
Tavasz van, élőn ébred a világ,
szívünkben izzik forró szerelem,
mindig jó érzés, szívvel nézni rád,
ünnepelj, kérlek, együtt te, velem!

Vízzel locsollak, és éltet vizem,
hogy elhervadj, én sosem engedem!
Érted rajong, dobogva a szívem,
a lét értelme is te vagy nekem!
A boldogság csak véled létezik,
te rólad dalol, minden kismadár,
az én szívem, szavadra éhezik,
nem is tudnék nélküled élni már!

Aranyosi Ervin © 2024-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva