Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Benne élek, bennem él!

Aranyosi Ervin: Benne élek, bennem él!

A Napba nézek, s látom Istenem,
ki napról napra törődik velem,
ha elhiszem, szebbíti életem,
hogy minden nappal, az még jobb legyen!

A Napba nézve látom, hogy szeret,
hála jár át, hogy lelkem itt lehet,
bárhol látom, mindenben őt lelem,
ezért hát őt magamban éltetem!

A szó, kimondva holnapot teremt,
elfogadva, élem a végtelent,
álmodozva értem mit jelent,
hát kell, hogy ezért őt én éltessem!

Ha széjjel nézek, bármiben láthatom,
ha bennem érzem, múlik a fájdalom,
ha lelkem megnyílt, nem ér el ártalom,
hála jár át, magamban éltetem!

Ha napba nézek rám tör az áhitat,
hittel élek, érzéssel átitat,
testvéremnek érzem a másikat,
hát kell, hogy ezért őt én éltessem!

A Napba nézve látom, hogy szeret,
hála jár át, szabad a képzelet,
bárhol látom, ott lehet ő velem,
ezért hát őt magamban éltetem!

Aranyosi Ervin © 2023-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emlékezés egy igazi barátra


Aranyosi Ervin: Emlékezés egy igazi barátra

Felidézek egy jó barátot,
megemlékezem róla én.
Ameddig élt örült, ha látott,
végigkísért a Földtekén.
Néha olyan jókat beszéltünk,
néha úgy láttam nevetett.
Amíg élt, egy csodában éltünk,
ma is látom a szemeket,
melyekből figyelem sugárzott,
szeretet, néma áhítat,
szívemre mindig úgy vigyázott,
s megbecsülte a másikat.
Huncut volt, mint egy apró gyermek,
okos volt és volt humora,
jó pár voltunk, kik egymásra leltek,
s közös volt emlékeink sora.
Az emberlét, az sajnos hosszabb,
az övé volt a rövidebb!
S a hiányt élve – sajnos rosszabb –
megélni, hogy a szív hideg.
De álmaimban újra látlak,
és boldogan együtt vagyunk,
és üzenjük a nagyvilágnak:
– Egymásnak meg sosem halunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers az ölelésről


Aranyosi Ervin: Vers az ölelésről

Tudod, egy ölelésben fényburok vesz körül,
egymáshoz ér két lélek és jólesőn örül.
A külvilág zajától távol kerül a szív,
egymást megünnepelni, egy nagy körtáncba hív.
Tudod, az ölelésben két világ egyesül,
a béke szép galambja a vállatokra ül.
Mindaz, mi fájt a létben, halványul, megkopik.
s érzed a szíved mélyén a szeretet lakik.
Ezért az ölelés egy magasztos pillanat,
ahol lélekben tüske, véletlen sem marad.
Mert győz a megbocsájtás, s a hála átitat,
ez ima Istenünkhöz, egy néma áhítat…

Aranyosi Ervin © 2014-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva