Aranyosi Ervin: Emlékezés egy igazi barátra

Aranyosi Ervin: Emlékezés egy igazi barátra

Felidézek egy jó barátot,
megemlékezem róla én.
Ameddig élt örült, ha látott,
végigkísért a Földtekén.
Néha olyan jókat beszéltünk,
néha úgy láttam nevetett.
Amíg élt, egy csodában éltünk,
ma is látom a szemeket,
melyekből figyelem sugárzott,
szeretet, néma áhítat,
szívemre mindig úgy vigyázott,
s megbecsülte a másikat.
Huncut volt, mint egy apró gyermek,
okos volt és volt humora,
jó pár voltunk, kik egymásra leltek,
s közös volt emlékeink sora.
Az emberlét, az sajnos hosszabb,
az övé volt a rövidebb!
S a hiányt élve – sajnos rosszabb –
megélni, hogy a szív hideg.
De álmaimban újra látlak,
és boldogan együtt vagyunk,
és üzenjük a nagyvilágnak:
– Egymásnak meg sosem halunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva