Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Festmény: Nógrádi Katalin – A nyár utolsó sugara

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– mit szaladtában csobogás kísér –
nézted-e már, mért egy irányba fut?
Miért nem fordul vele meg az út?
Miért nem mássza meg a hegytetőt?
Miért a mélység, s a tenger hívja őt?
Miért törekszik, hogy véle egy legyen,
miért nem áll meg és marad a hegyen?

Folyó, patak, aprócska kis ér,
de így tesz minden, mi rendezetten él.
Nem fordul szembe, ellent sosem áll,
hiszen erősebb mindennél az ár!
Csupán az ember, ki balgán hiszi el,
hogy árral szemben, ott terem a siker!
Hogy harcok árán éled csak az öröm,
hogy kívül esik a belső körön.

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– ha figyelnél, mindent megértenél!
A boldogságért nem kell küzdeni,
s eléri az, ki ezt felismeri!
Mert aki harcol, az mind veszélyben él,
bátornak látszik, de önmagában fél.
A fél-elem teljessé nem tehet!
csak egy megoldás van a szer-etet!

Folyó, patak, aprócska kis ér,
többet tud nálad, messzebbre elér?
Csak fut az árral, s az útját élvezi,
s a pillanatban örömét leli!
Hát engedd békén folyni életed,
a szeretet, béke legyen veled!
Engedd el lelked, hadd vigye az ár
és ne akarj harcolni soha már!

Aranyosi Ervin © 2018-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazug szó


Aranyosi Ervin: Hazug szó

Elszállt a szó, s nyomot hagyott.
Lelkembe mart, s az már halott…
Már védekezni sem bírok,
nem hull a könnyem, nem sírok.
Nem vártam azt, hogy így legyen,
nincsen ellene védelem?
Szívem kitépve nem dobog,
ismeretlen, halott dolog.
Váratlan volt és dicstelen,
valami történt itt velem,
lelkem egyszer csak megfagyott,
s az élet elszállt, itt hagyott…

De álljon meg a gyászmenet!
Csak egy hazug szó szúrt szemet,
s én nem hagyhatom, nem lehet,
hogy porrá zúzza lelkemet!
Álljunk csak meg, lelkem szabad,
elengedem hazug szavad!
Vigye az ár, szél fújja el,
a lelkem többet érdemel!
Miért mérgezném önmagam?
Jöjjön rá gyógyír, hogyha van!
Távozz tőlem rút jövevény,
hadd töltse lelkem be a fény!

Hadd töltse be a szeretet!
Széttépem olcsó leveled!
Nem hagyom többé hatni rám,
kitörlöm könnyen és simán.
Nem fog rajtam hazug szavad,
mellyel lejárattad magad!
Ma már én látok rajtad át:
– Ördögöt ölel a világ!
De nem harcolok ellened,
téged legyőzni nem lehet!
Nincs hozzá méltó eszközöm,
üzelmeidhez nincs közöm!

Ha tiszta szívvel élek én,
nincsen oly szó a féltekén,
mely megbántva szívembe mar,
s én ne védhetném ki hamar.
Páncél az igazam legyen,
sértéstől mentessé tegyen,
s lám bennem most már béke van,
s megint csak jól érzem magam!
S tudom, a bántás visszaüt,
oly sok tükör van mindenütt.
A hazug szó is visszatér,
és visszavág az igazért.

Ezért hát nem is bántalak.
szálljon reád hazug szavad!
Mérgezze önző lelkedet,
bántson csak lelkiismeret!
Nem kapsz már több energiát,
nem is fogok gondolni rád!
Nem bántalak, hisz gyenge vagy,
és elárultad önmagad!
Mondd csak, ettől mi jót remélsz?
Hazug világod, melyben élsz!
Már csak sajnállak, rossz lehet,
nem tudod mi a szeretet…

Aranyosi Ervin © 2018-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva