Aranyosi Ervin: Festettem egy kisfiút


Aranyosi Ervin: Festettem egy kisfiút

Festettem egy kisfiút,
láthatod a képen!
Valósággá tettem őt,
abban a reményben,
hogy legyen végre szabad,
ne legyen bezárva,
ne legyen a lelke már
elnyomott és árva.

Festettem egy kisfiút,
életre keltettem,
megjelent a világban,
– eddig itt élt bennem!
Már nem vagyok egyedül,
többé már nem félek,
mikor zord a valóság,
álmaimban élek.

Festettem egy kisfiút,
s engedtem felnőni.
Hagyom őt teremteni,
tanulni fejlődni!
Meg kell lassan ismernem,
támogatnom álmát,
hagyja kiteljesedni
minden tudományát.

Festettem egy kisfiút,
lelkemből kilépett,
életem megváltozott,
vágyaimnak élek!
Nem láthatja senki más,
hiszen eggyé váltunk,
teremtettünk egy csodát,
s magunk is csodáltuk!

Festettem egy kisfiút,
belső képem mása,
közös lett az életünk,
szívünk dobbanása!
Nem fojtom el, amit tud,
eggyé váltam véle,
s nem kérdés az számomra,
hogy valóban él-e?

Minden ember lelkében
él egy apró gyermek,
aki tán nem látható
minden egyes szemnek!
Ezt a belső gyermeket
szeretni is kéne,
így léphetne biztosan
ki a tiszta fényre!

Így élhetné meg, bizony,
valódi világát,
így gyújthatna másban is,
útmutató lámpát!
Festettem egy kisfiút
okkal, talán érted…
Lámpást tartottam neked,
hadd vezesse lépted!

Aranyosi Ervin © 2022-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva