Aranyosi Ervin: Gyermek szemével


Aranyosi Ervin: Gyermek szemével

Mikor gyermek voltam, mennyire csodáltam,
a sok felnőtt előtt lenyűgözve álltam,
mert ők mindent tudtak, amit egy gyerek nem.
Tőlük tanultam hát, hogy miben kell hinnem.

Ezért aztán mindent el akartam lesni,
hittem, hogy a tudást náluk kell keresni,
Igaz csak azt tették, mit ők is tanultak,
mikor a világhoz hozzá idomultak.

Mára már felnőttem, s rájöttem tévedtem,
sokkal több tudás volt kisgyerekként bennem,
mert még tiszta szívvel néztem világomra,
s nem ragadt magával hétköznapok sodra.

Még nem foglalkoztam magasztos eszmékkel,
nem mérgeztem lelkem folyton Júdás-pénzzel,
képes voltam még a világot csodálni,
s nem akartam szörnyű sorokba beállni.

Nem hajtottam kincsre, hatalomra, másra,
nem fektettem súlyt az emberré válásra,
képes voltam még a szépséget meglátni,
s hajlandó voltam az életet szolgálni.

Ma már igazán a gyermeket csodálom,
akiben még ott él az egyszerű álom,
hogy ezt a világot meg tudja váltani,
mert a lelkében él eldugva valami.

Gyermeki tisztaság, vágy a szépre, jóra,
úgy néz a világra, mint jót akaróra,
ameddig szeretik, képes szívből adni,
sajnos mégsem akar kisgyermek maradni.

Aztán megtanítjuk, hogy miképp kell élni,
álmait feladva, holnapjától félni,
a fejét megtöltjük hasztalan tudással,
másokat elnyomó győzni akarással.

Pedig addig szép e világban az élet,
ameddig csak játszunk, s nincs bennünk ítélet.
Míg tiszteljük egymást, s jó szándék vezérel,
amíg nem kérkedik senki az eszével!

Hát tanulnunk kéne, újra gyermek lenni,
élhető jövőnkért tisztán, s szívből tenni!
Jó lenne a gyermek szemén át csodálni,
életet tisztelő felnőttekké válni.

Emberül bánni a többi földlakóval,
sosem fukarkodni a lelkünk béli jóval!
Figyelni, s tisztelni az élővilágot,
amíg még szeretet gyújt szívünkben lángot.

Aranyosi Ervin © 2020-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva