Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Büntetés?

Aranyosi Ervin: Büntetés?

Csibész voltam, nyakon csíptek,
megrágtam egy papucsot…
Jött a gazdám, s úgy gondoltam,
legjobb lesz, ha elfutok.
Ám, lábaim túl rövidek,
a gazdám gyorsan futott,
elnyerem a büntetésem,
mára nekem ez jutott…
Aztán, végül mégsem bántott,
mert győzött a szeretet,
rájött, tanítgatni kéne
ezt a kutyagyereket.
Rágókának, az a papucs,
azt hiszem, már megmarad.
Elég is lesz, nem akarok
megrágni már másikat…

Aranyosi Ervin © 2020-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kutyaországban jártam!

Fotó: Facebook

Aranyosi Ervin: Kutyaországban jártam!

Lefeküdtem, elaludtam, álmom útján jártam,
álmomban én önmagamat – képzeld – hol találtam!
Olyan országba jutottam, hol csak kutyák voltak,
kutyanyelven beszélgettek, kutyanyelven szóltak.

Vakkantottak és csaholtak – én figyeltem őket –
láttam kutya-férfiakat, s persze kutya-nőket!
Volt ott sok kis kutyagyerek, pedigréjük nem volt,
mégsem láttam kutyaorrot, mit gazdája fenn hord!

Bár a rangsor megvolt köztük, nemigen harcoltak,
nem siettek, nem futottak, csak úgy araszoltak.
Szépen köszöntötték egymást, szépen körbejárták,
megszaglászva társaikat szívüket kitárták.

Néha összedörgölőztek, vagy játszottak egyet,
kivel jó volt ez a játék, jó barátok lettek.
Kutyaházat, kutyaólat én sehol sem láttam,
kint laktak mind a szabadban, szabadon és bátran.

Néha, mikor megéheztek, élelmet kerestek,
kutya vonyító-koncerttel teltek el az estek.
Mindannyian énekeltek a nagy, kövér Holdnak,
elmondták, hogy milyen jó is itt egy Földlakónak!

Jól megfértek egymás mellett, hisz szívük nem ártott,
kutyák között, bizony senki, senkit meg nem bántott.
Csak egy dolog hiányzott e nemes kutyanépnek,
mind-mind egy gazdára vágyott, kiért szíve éghet.

Hát, amikor észrevettek, mind odajött hozzám,
udvaroltak, kedveskedtek, hátha viszonoznám.
Mindegyiket simogattam, kedvesen becéztem,
mindegyiknek a szemébe mélyen belenéztem.

Belenéztem a szemükbe, s a szívükbe láttam,
szeretettel telt meg szívem, hisz jó helyen jártam.
Mindegyik csupán azt kérte, legyek a gazdája,
hűséges lesz, szeretni fog, s ezzel meghálálja.

Mindnek mondtam, hogy szívesen, hiszen erre vágyom,
s én lennék a legboldogabb ember a világon.
Így lettem hát kutyaország első, nagy királya,
s egyből milliónyi kutya kedves, jó gazdája.

Úgy döntöttem, minden éjjel vissza fogok térni,
s a kutyáim szeretetét mindig fogom kérni!
Jól fogok majd bánni velük, s lesz részük a jóban,
simogató két kezemben, kedveskedő szóban.

Ezért, ha az álom eljön, mindig visszatérek,
az áradó szeretetből nagy adagot kérek.
Kitárom az én szívem is, szolgálom a népem,
hisz a legszebb foglalkozás: – Ez, tulajdonképpen!

Aranyosi Ervin © 2018-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bizalom és gondoskodás


Aranyosi Ervin: Bizalom és gondoskodás

Bizalom él szép szívében,
hiszen érzi, jó lehetsz…
Rád bízza az életét is,
ha jót teszel, s jól szeretsz.

Bizony érzi, s talán tudja,
rosszat véle nem tehetsz,
ha egy csepp lelket elfogadsz,
hát rossz ember sem lehetsz!

Ne engedd hát, hogy csalódjon,
hisz miattad, érted él.
Csak azt várja tőled el,
hogy kedves gazdája legyél.

Bizalom él szép szívében,
odaadás, szeretet.
A jó Isten reád bízta
ezt a kutyagyereket!

Aranyosi Ervin © 2015-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva