Aranyosi Ervin: Boldog költő a mában


Aranyosi Ervin: Boldog költő a mában
(kor-karc)

Boldog a költő, kinek kiadják könyvét,
aztán csak róla szól a könyvhét.
Lenézi azt, kinek nem sikerül,
de olvasottságban mégis eléje kerül.

Irodalom tudását fitogtatja egyre,
mert ő egykor járt az egyetemre,
s ott, ami fontos, mindent megtanult,
ezért van tele a könyvével a pult.

A fűzfapoéta, ki nem beszél  ma mellé,
az egyszerű, váljon számkivetetté!
Legyen belőle lépcső, melyen büszkén taposva,
a boldog költő felmászhat a magosba.

Onnan próbál meg olyat megigézni,
ki az egyszerűt sem akarja lenézni,
s örül, hogy érti, érzéseit fogja,
mert nem a saját fájdalmát nyafogja.

Aki az embert akarja felemelni…
A boldog költőnek túl sok lenne ennyi!
Beéri napi sebnyalogatással,
depresszióját így osztva meg mással.

Boldog a költő, ki eladta a lelkét,
a pénzvilágban az ő verse a jelkép.
Írhat hát bármit, tőle elfogadják,
s mint nagyszerűt, olvasatlan is kiadják…

A boldog költő modern verset ír ma,
legszívesebben idegen nyelven sírna,
hadd lássa más, milyen tájékozott,
az Internetről annyi új szót hozott.

Versét a szleng cirádaként belengi,
vagy épp nagy költők verse szerint zengi,
s hirdeti azt, hogy ez paródia,
lám ezt is tudja a hatalom fia.

Bosszantó reklámot csinál önmagából,
s mikor a nép már tiltakozva csápol,
közli a hír, csak álhír volt csupán,
mit mások terjesztettek el bután.

Könyvének hát oly felhajtást csapott,
hogy most úgy érzi minden becsapott,
hogy bizony bántják a szegény, boldog költőt,
nagyok palástját önmagára öltőt.

S lám milyen is a rút kíváncsiság,
most majd olvassa művét a világ.
S ha nem tetszene, nincsen semmi baj,
pénzéhez jut, ha elül a zsivaj.

Boldog a költő, – a meg nem nevezett –
hisz kíváncsi lett a sok megvezetett,
s jövőre újra kiadják majd könyvét,
s róla fog szólni megint csak a könyvhét!

Aranyosi Ervin © 2019-09-04
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva