Aranyosi Ervin: Tavasz megint…
Néha kinyitja ablakát a nap.
és nagy vidáman köszönget reánk,
majd tovább lép egy felhőcske mögé,
s köddé fakul az árnyék glóriánk.
A hangulatunk így ingadozik.
Nevetni támad néha-néha kedvünk,
de elborong, ha árny borítja el,
ha sírni kell, ha néha fáj a lelkünk.
De fel a fejjel, itt már a tavasz,
a nap megérint langy meleg kezével.
A szív is olvad, nincs már több panasz.
s egy dalt dobog, mely felér egy zenével.
Átolvastam újra az összes verset,még mindig nagyon tetszenek!
Azért írtam ehhez,mert itt még nem írt senki és itt is legyen valami!
Ez nagyon kedves tőled Virág. Köszönöm, Ervin