Aranyosi Ervin: Ünnep és rontás (Március 15-ére)

Aranyosi Ervin: Ünnep és rontás
(Március 15-ére)

Szabadság? Még mindig várat magára!
Hány magyar élete lesz még az ára?
Őseink, hőseink kiálltak érte,
s mentek a hitükkel a csatatérre!

Százhetvennégy év, s ma ugyanott tartunk,
idegen nációk hatalma rajtunk,
az élősködőik uralnak minket,
árulók osztják szét értékeinket.

Töröktől megvédtük vén Európát,
vérünket ontottuk, s a megvédett jól járt,
hálából ezért a nyakunkra ültek,
meggyengült hazánkban fölénk kerültek.

Drága szabadság, még váratsz magadra,
hiába zendített Petőfi dalra,
mára a nemzetet szét darabolták,
megosztó vérszívók széjjelrabolták!

Ameddig hisszük, hogy van választásunk,
addig a nemzetnek újabb sírt ásunk.
Megosztó pártok ülnek nyakunkon,
s nem segíthetünk saját magunkon.

Itt van a háború, szavakkal vívják,
népünket médián át megvakítják!
Nem képes tenni már saját magáért,
nem képes kiállni a MAGYAR hazáért!

Mindenkin segít, csak önmagán nem tud,
a magyar éhező ételhez nem jut.
Idegent etetünk, s ünnepünk sincsen,
már nem is rágódunk a megunt bilincsen.

Élhetetlenné vált mára a nemzet,
s uralja az, kit tán a sátán nemzett!
Magyarok Istene esküdtünk néked,
s mégis csak rabságot hozott az élet!

A szabadságunk még várat magára,
s mert mi is várunk, hát nagy lesz az ára!
Március ifjai, így akartátok?
Idegen kezekben legyen hazátok?

Aranyosi Ervin © 2022.03.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva