Aranyosi Ervin: Ébresztő!
Aranyosi Ervin: Ébresztő!
Felébredt valaki! Nem csak hallom, – érzem!
Egy ugrás, s már ott van, s átgázol a kézen.
Takaróm hegyeit könnyedén megmássza,
nyújtózik, dorombol, ágyam kaparássza.
Végig sétál rajtam, mintha csak út lennék,
visszacsalogatja pár szép, kedves emlék.
Cicatánc kezdődik, – ez egy macska-szamba –
apró cicalábak böknek a hasamba.
Aztán odanyomja orromhoz az orrát,
eszkimó puszival ébresztget az orrhát.
Néha morran egyet, rosszallóan mondja,
– mért nem ébredsz már fel? – ennyi csak a gondja!
Hangosan dorombol, szeretetre vágyik,
– ha csak éhes lenne, nem jönne az ágyig.
Gazdi keze indul, – bundáját keresve –
mintha sós zsák volna, elborul a teste,
s élvezi kezemnek minden moccanását,
s néha hallom foga apró koccanását.
Hosszan elnyújtózik, nagyobb teret adva,
hosszan simogatom, hosszában haladva.
Dorombol a lelke, hála szól belőle,
szívgyógyító hangok eredeznek tőle.
Alszunk még pár percet, míg ébred a reggel,
kinek cicája van, nem kell annak vekker!
Amikor felkelünk, nem is vagyok álmos,
ügyesen ébresztett ez a kis „szélhámos”!
Aranyosi Ervin © 2014-06-07.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
One Response to Aranyosi Ervin: Ébresztő!