Aranyosi Ervin: Van egy lovam…

Aranyosi Ervin: Van egy lovam

Van egy lovam.
gyönyörű kanca Ő,
Lónyelven lány,
vagy jobban mondva nő.

Fekete szőrén
fénylőn ragyog a nap,
Az orra keskeny,
két meleg szeme nagy.

Mozgékony szája,
úgy látom mosolyog.
Lófoga van,
– ez nem ritka dolog.

A kockacukrot
kezemből cseni el,
és ahogy nézz rám,
nagyon szeretni kell.

Homlokát, orrát,
ha megsimítom.
kezemen érzem,
– szereti nagyon.

És mikor hátát
végre felnyergelem,
és lóra szállok
Ő útra kél velem.

Felülről nézve
még szebb a világ,
A szemem innen
Jó messzire lát.

Átveszem lassan
mozgása ritmusát,
s átélem véle
őseink rítusát.

Mert lóra termett,
régen a magyar.
Határozott lett,
tudja mit akar.

Magyar vagyok,
nekem is van lovam.
Amikor vágtat,
jól érzem magam.

Aranyosi Ervin © 2009-12-11.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva