Aranyosi Ervin: Fel kéne ébredned!

Aranyosi Ervin: Fel kéne ébredned!

A térerő a lánc,
és fogva tartanak.
Teszed, amit látsz,
de nem adod önmagad!
Földhöz köt az elméd,
nincsen saját szavad,
igazán sohasem voltál,
sosem leszel szabad!

Szerte szórod pénzed,
semmid sincs neked,
epekedve nézed,
a márkás kincseket.
Tükrödnek tört darabját
szépen felszeded.
Része vagy a tömegnek,
de senki sincs veled!

Refrén:
Fel kéne ébredned,
nem erről szól a lét,
ma nem teszik eléd,
a jó ígéretét!
Fel kéne ébredned,
ez csak álomvilág,
ne hagyd az álom porát
folyton szórni rád

Hullámok hátán ülsz,
de egyre húz a mély.
Súgják csak vásárolj,
hogy izgalmat cserélj!
De mindez rémálom,
csak káprázat és kéj.
Hírekkel bombáznak,
nem hagyják, hogy remélj,

Ne hagyd a mocskot
tovább szórni rád!
Változzon élhetővé
tetőled a világ!
Éld saját életed,
amíg még élheted,
amíg van léttered,
amíg még ébred benned vágy!

Refrén:
Fel kéne ébredned,
nem erről szól a lét,
ma nem teszik eléd,
a jó ígéretét!
Fel kéne ébredned,
ez csak álomvilág,
ne hagyd az álom porát
folyton szórni rád!
Fel kéne ébredned!

Aranyosi Ervin © 2020-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva