Aranyosi Ervin: Álom-ajándék

Aranyosi Ervin: Álom-ajándék

Álmomban ekkora ajándékot kaptam!
Olyan boldoggá tett a szép pillanatban.
Édesanyám karja ölelt éppen körbe,
úgy néztem szemébe, mint egy szép tükörbe.
Ott, a két szemében, csodás dolgot láttam,
én voltam a legszebb neki a világban.
Különleges voltam – édes kicsi angyal –
nagyra nyílt szemekkel, kedves gyermekhanggal.

Ma már felnőtt lettem, mégis, képzeljétek,
az anyám szeméből ugyanaz a lélek,
ugyanaz a gyermek nézz vissza mint régen,
s anyámnak rajongás ül tekintetében.
Az ő szép szívében gyermek leszek mindig,
mert az édesanyák gyermeknek tekintik
akit felneveltek, óvtak, szívvel védtek,
kikre büszkék voltak, kikért szívvel éltek!

Álmomban ekkora ajándékot kaptam!
Édesanyám ölelt, s én gyermek maradtam.
Ugyanúgy becézett, mint ahogyan régen,
ahogy megmaradtam kedves, jó szívében.
Ugyanaz a büszke mosoly ragyogott rám,
amit bárki kérne, másnak sosem adnám,
amit csodás kincsként őrzök a szívemben,
büszkén, arra hogy az ő gyermeke lettem!

Aranyosi Ervin © 2016-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva