Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka
Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka
Dorombolva hozod szíved közel hozzám,
apró. kedves lelked én bearanyoznám.
– Simogatás indul! – Kínálod az állad,
nagyobb kéjenc nincsen – drága cicám – nálad!
Hosszan elnyújtózol, kitárod a tested,
apró örömökkel telik meg az ested.
Puha, selymes bundád tenyerem simítja,
ez a szíved kulcsa, örömteli nyitja.
Akár egy zongorán, billentyűkön játszva,
úgy futnak ujjaim élményre vadászva,
doromboló hangok kelnek szárnyra tőle,
igazi szeretet-zene lesz belőle.
Talán te így akarsz földi mennybe menni?
Egyszer csak megunod, elég is lesz ennyi!
Hosszasan nyújtózol – púpos tevét játszol –
aztán az ölemből le, a földre mászol.
Úgy látszik most ki kell a konyhába menned,
pocid megéhezett, muszáj lesz már enned!
Bizony szép az élet: – Alszol, eszel, játszol,
vagy épp élvezkedni az ölembe mászol.
Jól esik lelkemnek ez a közös játék,
s amit kapok tőled, igazi ajándék,
mert megtiszteltetés a ragaszkodásod,
a szívedet adod, talán nincs is másod…
Aranyosi Ervin © 2017-09-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
2 Responses to Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka