Aranyosi Ervin: Cicás este – reggel

Aranyosi Ervin: Cicás este – reggel

Este van, este van, bebújtam az ágyba,
érkezik a cicám, kedvességre vágyva.
Dorombol a lelke, s mintha tücsök lenne,
mennyei dallamok kelnek szárnyra benne.
Oldalamhoz simul, elborul a „beste”,
kéjesen nyújtózik apró macskateste.
Elindul a kezem, bundájába túrok,
közben hálazenét zengenek a húrok.

Simogató kezem, elindul, mint vándor,
a két füle között, a feje búbjáról,
majd az ujjaimmal simítom az állát,
végigjárva minden apró porcikáját.
Szinte minden pontja vágyja érintésem,
és a feladatot nem adnám fel én sem.
Ám szemem leragad, rám talál az álom,
később felébredve, cicám nem találom.

Már a helyén alszik, kényelmes fotelben,
úgy húzza a lóbőrt, mélyen, hálatelten.
Elszáll az éjszaka, reánk lel a hajnal,
s ébreszt az ébresztőm, vékony macskahanggal.
Hozzám bújik újra, s folytatjuk az estét,
végig simogatom doromboló testét.
Reggel van. Reggel van? Még a nap is álmos,
de ki akar menni ez a kis szélhámos…

Aranyosi Ervin © 2015-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva