Aranyosi Ervin: Rabul ejtett a szíved

Aranyosi Ervin: Rabul ejtett a szíved

Rabul ejtett szíved engem,
magához húz és fogva tart!
Vajon milyen csodát lát bennem,
magához kötni mért akart?
Mért kell néked egy kósza lélek,
mi az, mi vonz karomba rég?
Mi volna az, mi hiányozna,
nem volt belőlem még elég?

Vagy lehet, nem is a te szíved,
hanem enyém, mely követel,
s mert ez is jól esik szívednek,
örökös kísérőm leszel?
Tán, mert a szívünk együtt dobban,
tán mert az utunk is közös,
így élünk együtt szebben, jobban,
s világunk ettől nem ködös?

Együtt, a közös álmok mentén,
járunk be szép ösvényeket,
egymást is tán jobbá szeretvén,
minden a menny felé vezet!
Megleljük földi boldogságunk,
apró örömök tükrein,
valóra váltjuk minden álmunk,
s osztozunk szép érzésein.

Rabul ejtett a szíved engem,
s ettől lettem ilyen szabad!
Engedj csak boldogan szeretnem,
s légy oly mesés, milyen ma vagy!
Nem vonz már másfelé az élet,
melletted, tőled több vagyok,
szemedben látok jövőképet,
mely csalogatva rám ragyog!

Aranyosi Ervin © 2023-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!