Aranyosi Ervin: Karácsonyi tűz körül
Aranyosi Ervin: Karácsonyi tűz körül
Körül ültük és néztük a tüzet,
pattogott, s mi hallgattuk, mit üzent:
– Valami szépet, régit, kedveset,
valami hitet adó meleget.
Egy régi tűzről mesélt ez a láng,
egy régi korból maradt tüze ránk,
és szinte táncolt, ahogy lobogott,
a szívünk máris dallamra dobogott.
Vagyis átvette a tánc ütemét,
s éreztük mind a szeretet melegét.
Szemünk csillogott, lelkünkből szólt a dal,
és énekelte az öreg, s a fiatal.
Énekeltünk, s ragyogtak a szemek,
eláradt bennünk jóság és szeretet,
boldogok voltunk, hogy együtt szól dalunk,
engedte látni, hogy van szebb oldalunk.
A világnak legszebbik része ez,
amely a szívnek örömet szerez.
Ezért kell gyakran tüzet gyújtani,
szeretet-tűzben szívünket tartani.
Daloljunk együtt szép énekeket,
töltsünk meg széppel más életeket,
a karácsony elkísér majd tovább,
s lelkünkben őrzi a közös csodát.
Talán majd jut a hétköznapokra is,
talán egy jobb, vidámabb létbe visz,
hol naponta meggyújtjuk a tüzet,
s érezzük azt, hogy lelkünk mit üzent.
Aranyosi Ervin © 2017-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások