Aranyosi Ervin: Kiragyogni…

Aranyosi Ervin: Kiragyogni…

Kiragyogni a környezetből,
mássá válni, – ez lázadás?
Többet várni az életemtől,
tán mástól eltérő szokás?
Mégis, mégis én többre vágyom,
nappal is ébren álmodom!
Hiszem az utat megtalálom,
s örökre ott lesz lábnyomom.

S a jók majd biztosan követnek,
velem álmodnak szüntelen!
Hisznek bennem és rám nevetnek,
hiszen a lelkem bűntelen!
Szeretni jöttünk a világra,
arcokra festeni Napot!
Örömre és sikerre vágyva,
amit elérsz és megkapod!

De a siker nem pénz, nem kincsek,
csak apró napi örömök.
Megbocsájtják a vétkeinket,
amit szívemből köszönök.
Lelkemben, lásd, ott él a hála,
mely fagyban, vészben melegít.
A zord idő tavaszra váltva
űzi el létem teleit.

Hiszem Napom egyformán árad,
arra ki vágyja melegét.
Szeress, nevess, az utad járjad,
s lásd be, az élet csodaszép!
Emeld fel a még csüggedőket,
mutasd, hogy élni hogy lehet!
Ne hagyd bűnben elveszni őket,
mert szívük ma még nem szeret!

Ragyogj ki hát a szürke létből,
mutasd, hogy élni érdemes.
Meríts erőt akár meséből,
legyen a lét már érdekes.
Biztasd magad, emelj fel mást is,
mutass utat, mely járható,
légy gyógyító, akár a jáspis,
s legyen erőd mindenható.

Ha lelked néha belefárad,
hagyd csak ragyogni Istened,
hisz Ő veled van, mindig nálad,
s adott méltó tudást neked.
Teremts ragyogva szebb világot,
fényed csak szórjad szerteszét!
Locsold lelkedben a virágot,
emelje fel büszkén fejét!

Aranyosi Ervin © 2017-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva