Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez…

Szomorú a Világ,
nem derít jó kedvre.
Olyan, mintha népünk
árva koldus lenne.
Istentől kunyerál,
– bár, régen teremtett!
Nem tűrt kapzsiságot,
önmaga tett rendet.

Ám most elvakítják
a kortes beszédek.
Médián keresztül
szédítik a népet.
Mást mutatnak néki,
„valótlan világot”,
olyan bálványokat,
kit nép nem imádott!

Drága jó Istenünk,
nézz ránk szeretettel!
Legyen méltó hozzád,
minden MAGYAR ember.
Ne engedd elveszni,
add vissza a házát!
Ne hagyd, – idegenek –
földjét meggyalázzák.

Kergesd el azokat,
akik szerte szórták,
ősi törvényeit
a porba tiporták.
Add vissza a hitét,
újra higgyen benned!
Ne olyan istenben
kit más nép teremtett.

Kérlek, adj új királyt,
aki népet szolgál,
kit nem az vezérel,
hogy a végén jól jár.
Olyat ki megleli,
azt a csodás utat,
mely a szolgaságból,
majd kiutat mutat.

Ez a föld a miénk!
Egykor nekünk adtad.
Földje bőven termő,
bőkezű miattad.
Tudjuk idegennek
fáj reá a foga.
Bőségért cserébe
„papír” lesz záloga?

Kérlek, legyél velünk,
óvjad tiszta néped,
ne falja fel honunk
távoli enyészet.
Fordulj felénk újra,
fogadj szeretettel,
leljen reád újra
minden MAGYAR ember!

Mert mind benned élünk,
s bennünk él a lelked.
A magyar sok csodát,
világot teremtett!
Kérlek, segíts nekünk,
hogy ne kelljen félni,
engedj országodban
boldogulni, élni!

Aranyosi Ervin © 2014-01-18.
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva