Aranyosi Ervin: Cica és a tükör

Aranyosi Ervin: Cica és a tükör

Ó, hogy hasonlít ez reám.
A testvéremnek mondanám.
Utánoz engem, azt hiszem
és felvidítja kis szívem.

Ha nyúlok felé integet,
ha rámosolygok, rám nevet.
Ha nyelvet nyújtok, azt mutat,
ha vidám vagyok, hát mulat.

Ő is cica, mint én vagyok,
szemében huncut fény ragyog.
Utánoz, mikor erre jár,
mindig egy apró jelre vár.

Miért nem jön ki? Nem tudom.
Mindig megáll, pont félúton.
Az üveg mögött tündököl,
elválaszt minket a tükör…

Aranyosi Ervin © 2014-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva