Aranyosi Ervin: Én és a tükör

Aranyosi Ervin: Én és a tükör

Fogtam a tükrömet,
szépen átfestettem:
– Mosolyommal máris
szebbnek látszol, szentem!
Vidámabb a szemed,
kedvesebb a szád is,
s nem is olyan unott,
mint amikor ásítsz!

Mától kezdve mindig
ezt az arcot látom,
s máris vidámabbá
váltam kisbarátom!
Szemeim ragyognak,
élettel telnek meg,
így látom igazán
gondtalan gyermeknek!

Meg kéne őriznem
a gondtalanságom,
szebbé kéne tennem,
nyugtalan világom!
Kívül is belül is
fényesen ragyognom,
A vidám, jókedvet,
meg kellene szoknom!

Meg kellene szoknom,
gyakran gyakorolnom,
nem kellene többé
másokat okolnom!
Inkább a tükörbe
és magamba néznem,
talán megváltoznék,
s jobb lennék egészen!

Ahogy megváltoznék,
változna világom,
hatna rá a kedvem,
vidám mosolygásom!
A világ onnantól
lehetne a tükröm,
amire naponta
jókedvemet öntöm!

Varázsolnék szebbet,
varázsolnék jobbat,
leraknám alapját
a szebb holnapomnak!
A tükrözött csodám
visszamosolyogna,
felvidított szívem
boldogan dobogna!

Megállok előtted,
légy a tükörképem!
Akarj te is mától,
jobban élni, szépen!
Figyeld, velünk együtt
változik világunk,
amit egyre szebbnek,
s vidámabbnak látunk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva