Aranyosi Ervin: Ha elfordulsz

Aranyosi Ervin: Ha elfordulsz

Ha a szem félre néz,
nem lát éhest, vagy félőt.
Mikor ellök a kéz,
nem ad többé erőt.
Nem segít fel egy mélyben csüggedőt,
kinek az élete már félbetört,
amikor nem is veszed észre őt,
te is szív nélkül élsz!

Ez egy átok csupán,
fényed árnyékká szürkül,
és csak merengsz bután,
furcsa közönyben élsz.
Mástól vársz megoldást, s nem remélsz,
néha égen szállsz, és néha félsz,
de már mást gondolsz, mást beszélsz,
ha már szív nélkül élsz.

Mikor leszáll az éj,
a nappal elfogy, mert rövid.
Szótlanok csend falán
a dal széjjeltörik.
Suttognak olyat mi nem volt talán,
rájuk a hold is jeget szórna tán.
Megtörik szívük fagyos oldalán.
Ha a szem félre néz…

Nehogy már félrenézz!
Nyisd ki végre a szemed!
Nehogy már félrenézz!
Kell, hogy lelkedbe láss,
ott van kihunyva a tűzvarázs,
világot lángra gyújtó látomás,
amit bárhol jársz is kell, hogy láss,
mikor szeretve élsz!

Aranyosi Ervin © 2018-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva