Aranyosi Ervin: Művészet?

Aranyosi Ervin: Művészet?

Művészet, ha a világról alkotsz újabb képeket,
teremtésre inspirálja lelkedet a képzelet.
Ha a szíved adod hozzá, s mindent, ami csak te vagy,
érzéseid képbe öntöd, míg a múló perc lehagy.

Nem művészet művészkedni, másolni a másikat,
amikor magad sem érzed, azt, hogy igazán ki vagy.
Mikor öncélúan teszed, mert sikerre, pénzre vágysz,
s abban, amit másnak alkotsz sok örömöt nem találsz.

Ki mondja meg, hol a határ, mi a több, a kevesebb,
lehet művész az is, ki a saját sorsán kesereg?
A kérdés, hogy mit tudsz adni, hogy másoknak jobb legyen,
van-e a lelkedben szikra, hogy mást boldoggá tegyen?

Tudsz-e mást is tanítani, szebbíteni életét?
Ötleteid okkal jönnek, s fentről teszik le eléd!
Az alkotás, ihletettség, megélt szabad akarat,
amikor a lét megérint, s hozzáteszed magadat.

Nem biztos, hogy az mind művész, aki fentről megítél,
míg te alkotsz, létrát mászik, s kritizálva jobban él.
Aki beállva a sorba, szolgál önző célokat,
s nem látja, hogy mitől szenved eközben a nép sokat.

A művészet nem piacképes, a lélek nem eladó,
s míg az ihlet belülről jön, teremtő az alkotó.
Mégis lámpát csak így lehet gyújtani a lelkekben,
mikor érzem, egy világot, én már jobbá szerettem!

Aranyosi Ervin © 2025-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva