Aranyosi Ervin: Adventi várakozás

Aranyosi Ervin: Adventi várakozás

De jól jönne egy igazi szeretet-karácsony,
hol gyertya fénye ragyoghatna az egész családon!
A szívünk együtt ünnepelne, egyformán dobogna,
visszatérne a remény, s hinnénk még szebb napokban!
De jó lenne ha újra mind, közösen ünnepelnénk,
megszépülne az életünk, s új élményekre lelnénk,
ha megtanulnánk örömöt és boldogságot adni,
ha szeretettel akarnánk jó emberek maradni!

Bárcsak jönne egy igazi szeretet-karácsony!
Bár ne lenne a boldogság csak dédelgetett álom!
Bár megláthatnánk egymásban a bennünk élő szépet,
s együtt járnánk a jó utat, mit úgy hívnak, hogy élet!
Bárcsak hinnénk magunkban is, s a jót is észrevennénk,
s a közös hétköznapokat, szép szóval szebbé tennénk!
Bárcsak juthatna ölelés, és szív melengetések,
bárcsak eltudnám mondani mindazt, amit csak érzek!

Jó lenne már egy igazi szeretet-karácsony,
ha kitehetném szívemet, hogy Isten fia lásson!
Minden ember Isten fia, vagy éppen Isten lánya,
bár értenéd, egyek vagyunk, ez az élet talánya!
Jó lenne hát teremteni, egy szebb, egy jobb világot,
szeretettel megtölteni, de nem csak a karácsonyt,
élőn élni jobb életet, a közös úton járva,
felemelni a szíveket, ne legyen köztünk árva!

De jó lenne, ha eljönne egy szeretet-karácsony,
ha béke lenne, s szeretet szerte a világon!
Bár szép szóval gyógyítanánk a beteg testet, lelket,
az ölelés, a szívjóság, csak az, mi felemelhet!
De jó lenne – várom nagyon – a szeretet-karácsonyt,
a szíveket simogató, szép szót, a tiszta bársonyt!
Mely álmot ad, reményt, hitet, egy élhető világot,
mely boldogít, s beteljesít egy közös, élő álmot!

Aranyosi Ervin © 2021.11.27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva