Aranyosi Ervin: A csorda

Aranyosi Ervin: A csorda

Kora reggel elindult a csorda,
jöttek ki az istállókból sorba,
s indultak a dús füvű mezőre,
figyelve a hangos vezetőre.

Annak kolomp lógott a nyakában,
és nem akart menni egy magában,
látszólag a csordáját vezette,
kiket hívott, kolompját zengetve.

Bólogattak, olykor hangot adtak,
de a sorban mégis ott maradtak,
a csordás meg ballagott utánuk,
és, ha kellett, kutya mordult rájuk.

Bár az élen ment a főkolompos,
ám ott nem az ő szava volt fontos,
hisz a csordás uralta mind őket,
a jobb létért mezőre menőket.

A háttérből voltak irányítva,
s évek alatt be lettek tanítva.
Ne gondolkodj, megteszik helyetted,
örülj, hogy a magadét megetted.

Ha megetted, hát kérődzhetsz rajta,
este pedig vár megint a pajta.
Reggel, s este volt a ki-, s behajtás,
s együtt vonult a sok tehén-pajtás.

Mi meg néztük, hogy vonul a marha,
bólogatva hol jobbra, hol balra.
Persze mind mind, a gazdát szolgálták,
s hogy megfejjék őket, el is várták.

Aranyosi Ervin © 2026-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva