Aranyosi Ervin: Lélek-konyha
Aranyosi Ervin: Lélek-konyha
Lélek-konyhát fogok nyitni barátom, s meglátod,
jól lakatom szeretettel az egész világot…
Megmutatom társaimnak, hogy érdemes élni!
Megtisztulok haragomtól, nem akarok félni!
Kifőztem, hogy hogyan tegyem szebbé a világot:
Mosolyommal vidítom fel, mindazt, akit látok.
A jó szóval, dicsérettel nem spórolok többé,
ettől válnak az emberek jobbakká, különbbé!
Lélek-konyhám fazekába csak emberit töltök,
és magamra kedves arcot, és megértőt öltök.
Szakácsokat is keresek, akik velem főznek,
akik bajt és búbánatot szívvel megelőznek.
Akik tudják, hogy a gonosz csakis ott virágzik,
ahol a szív szeretetlen, hol a lélek fázik.
Lélek-konyhát fogok nyitni, te is térj be hozzám,
s ne csak vigyél boldogságot, szeretetet hozz rám!
Mert a szeretet az gyógyít, vidít, megvigasztal,
csupa lélek-finomsággal teljen hát az asztal!
Gyógyuljon az emberiség, s higgyen fűben, fában,
ne legyen több éhes lélek ebben a világban!
Aranyosi Ervin © 2016-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
5 Responses to Aranyosi Ervin: Lélek-konyha