Aranyosi Ervin: Modern idők margójára

Aranyosi Ervin: Modern idők margójára

Tudod, ha az ember, a többit szeretné,
megfáradt világát boldoggá tehetné!
Ha levetkőzné az önző irigységét,
szívében a hiány búja érne véget.

Mert amíg az ember jólétét hajszolja,
piszokkal, szeméttel lelkét megpakolja,
s hiába is élne fényes palotában,
ha szíve magányos, s önzőn él magában.

Az egész világa tárgyakkal lesz tele,
ezért a boldogság nemigen fér bele,
kiürül a szíve, s csak haraggal telik,
az ármánykodások teleszemetelik.

Műanyag világban, hol is van az érték?
A jólétet régen, pénzben sosem mérték!
Elrejtették szívben, boldog ölelésben,
vidító mosolyban, vidám nevetésben.

Ma az emberek csak egymásról beszélnek.
Nem egymáshoz szólnak. Inkább csak a szélnek.
Pletyka, kibeszélés, gúnyolódás, sértés,
nincs már elfogadás, eltűnt a megértés.

Szétesett az egység, nincsen összetartás,
kétségbe is esünk, nincs már bennünk tartás.
Behódol a lelkünk külföldi szokásnak,
idegen igékkel közénk gödröt ásnak.

Pedig költözhetne szívünkbe szeretet,
s tanítani kéne erre a gyereket,
hisz az ő jövője csak akkor emberi,
ha a szeretetet lelkében megleli.

Pénztől nem lesz boldog, gazdagságot várva,
mert a magányos szív boldogtalan, árva.
a sok készüléktől nem kaphat értelmet,
hogyan ismerne meg érzést, vagy szerelmet.

Egymás mellett állva, gombokat nyomkodva,
a lélek kiürül, mint kihalt fa odva.
Olyan nehéz bele életet tölteni,
új irányba menni, új külsőt ölteni.

Tanítsd hát gyermeked végre meg a jóra,
kedves ölelésre, becézgető szóra.
Próbálj kapcsolódni testbe zárt szívéhez,
akarj tudni róla: – mit gondol, mit érez?

Mert hidd el, a jövőt általa teremted,
s ha a jó szikrája megvan, ott él benned,
add tovább, hadd égjen, gyúljon lángra benne!
Akkor lenne boldog, ha szívből szeretne!

Aranyosi Ervin © 2015-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva