Aranyosi Ervin: Örök létünk

Oly régen kezdődött,
– csak húsz éve éltünk.
Magányos szíveket,
boldogra cseréltünk.

Aztán soha többé,
rá se néztünk másra,
egymást tanítottuk
e kedves szokásra.

Mi szép lassan jártunk,
csak az idő szaladt.
Gyermekeink lettek,
– itthon egy sem maradt.

Néha el-eljönnek,
aztán elszaladnak,
az óramutatók is
gyorsabban haladnak.

Ám mi itt maradunk,
egymás mellett mindig,
mint kik az életet
öröknek tekintik.

Aranyosi Ervin © 2013-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva