Aranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

Folytassuk a mesét
ahol abba maradt,
engedjük szárnyára
az álommadarat.

Mesélő tündérem,
tiéd a figyelmem,
ne kelljen tudásod
tőled irigyelnem.

Tegnap ott tartottunk,
hogy a kérők jöttek.
Mesebeli álmot,
szép vágyakat szőttek.

A tündérkirálylány
kezére pályáztak,
és hogy bejussanak
hosszú sorban álltak.

Mind-mind azt képzelte,
különb, mint a másik,
s volt, ki a tündérek
kincseire vágyik.

A sor élén állott
egy dalia vitéz.
Hát be is engedték,
– mutasd meg, hogy mit érsz!

És, amint belépett
az első terembe,
sok nyomorék, koldus
jött ott vele szembe.

Kezüket nyújtották,
alamizsnát kértek,
mocskos rongyaikkal,
a vitézhez értek.

A kérő kezeket
magáról leszórta,
visszalökte őket,
helyükre, a porba.

– Kevés az én pénzem,
s azt harcban szereztem,
nehogy néhány koldus
okozza a vesztem!

Ne szegülj hát szembe
az akaratommal,
mert szembe kerülhetsz
erős, hős karommal.

Kérkedett a vitéz,
s a szobán átvágott,
s a szoba túl felén
lám, két ajtót látott.

Már az ajtónálló
az egyiket nyitja,
s a benéző vitézt
gyorsan behajítja.

Ott, az ajtó mögött
a küszöbhöz tolva
tüzes csúszda indult
rögvest a pokolba.

Mert kinek nincs szíve,
aki nem tud adni,
ki nem tud szeretni
és ember maradni,

annak nincs itt helye
szép Tündérországban,
azt az ördög várja
a pokol kapujában.

Jött a következő,
aztán jöttek sorban,
hej sokan végezték
ott lent a pokolban.

Ők szív nélkül éltek,
s várt rájuk az ördög,
velük hát több időt
én már nem is töltök.

Aztán volt, ki adott
a kérő szegénynek,
másik ajtó nyílott
annak a legénynek.

Aki nem sajnálta,
s kenyeréből tépett,
annak más ajtó nyílt,
s azon tovább léphet.

Az első szoba
a szeretet próbája,
csak kit szív vezérel,
e próbát az állja.

A kérők nagy részét
a pokol elnyelte,
méltó fizetségként
ezt a díjat nyerte.

Volt, ki tovább jutott
a másik terembe,
megállt, s körülnézett,
– némelyik remegve.

Ám, hogy mit rejt vajon
a második terem,
úgy hiszem, hogy holnap
azt is megismerem.

A mai mesének
a végére értünk.
A könyvem bezárult,
s nyugovóra tértünk.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva