Aranyosi Ervin: Árnyékban élőkhöz

Aranyosi Ervin: Árnyékban élőkhöz

Ingyenélő? Igen, az szeretnék lenni,
de mégis csak adni, másokért jót tenni!
Értékeset szórni az egész világra,
szép szemeket nyitni kíváncsira, tágra.
Az én szívem – tudd meg – nem sikerre éhes,
hisz a dicstelen pénz sosem volt értékes!
A kincs, a gazdagság sohasem boldogít,
csupán eltunyulni, és önzésre tanít.
És elvakít, többé ne láss értékeset,
s elnyomja az igaz, és szép érzéseket!

De hogyan élhetnénk, egyszerűen, ingyen?
Kint a természetben megvan szinte minden!
A többi pediglen nincs anyagba zárva,
s hozzáférsz, ha szíved ki van nagyra tárva!
Csak látni kéne az igaz valóságot,
pénz nyomorítja el ezt a szép világot,
hogy az Istenünk, az nem ezt teremtette,
ilyenné a sötét sátán fattya tette!
Hitel helyett, ma már hittel kéne élni,
és a tönkretettet ki kéne cserélni!

Míg versenyeztetnek, míg egymáshoz mérnek,
s míg hagyjuk szolgaként, lesz gondunk temérdek.
Míg a pénzhatalom árnyékában élünk,
addig szolgák leszünk és haláltól félünk.
Zsugorik zsarolnak, lopnak és elvesznek,
s addig tehetik ezt, míg szolgáik lesznek,
míg milliárd lélek nem áll végre talpra,
addig csap a hazug folyton az asztalra.
Ameddig az erőt mi tálcán kínáljuk,
addig maradunk mi, az ő rabszolgájuk.

Aranyosi Ervin © 2026-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva